Századok – 1936
Szemle - Reiswitz; Johann Albrecht: Belgrad–Berlin Berlin–Belgrad 1866–1871. Ism.: Török Pál. 462
462 SZEMLE. vonalát, do a művészi élet kialakításában, a közönség és művészek összekapcsolásában és nevelésében, a kiállítások és nyilvános gyűjtemények pótlásában nagy jelentősége volt." E tételnek megfelelően mindenekelőtt a századeleji társadalmi, irodalmi és művészeti élet élményszerű, kevés, de sokatmondó vonással vázolt rajzát adja. A litográfia fejlődésének ismertetésében a tulajdonképeni művészek, a kőrajzolók méltatása mellett mindig foglalkozik a kőnyomdák és kőnyomdászok működésével is ; összefogja e művészet történeti létezésének minden jelenségét. A külföldi, elsősorban bécsi klasszicizáló, majd romantikus biedermeier kőrajzolók és a nagy üzleti érzékű kőnyomdászok magyar vonatkozású tevékenységének tárgyalása után a magyar fejlődés első korszakát, a pest-budai és vidéki központokban lassan kialakuló kőrajzolást vizsgálja a jelentősebb művészek, Richter, Schmid stb. kiemelésével. A stíluskritikai vizsgálat mellett a romantikus, majd hisztorizáló korban jelentős tárgyválasztási kérdésekkel is foglalkozik, bár ezen a ponton behatóbb fejtegetések még jelentősebb eredményeket hozhattak volna. A harmincas és negyvenes évek a második korszakot, a művészi és technikai kibontakozás korát jelentik, ekkor virágzanak és szaporodnak a kőnyomdák, ekkor dolgozik Walzel ós Szerelmey. Ezután műfajok szerint tekinti át N. az arckép, tájkép, polgári és népéletkép, történelmi és torzkép művészeti fejlődését, melyből kiemelkedik Barabás és Marastoni működése és méltó megvilágításba kerül az egykorú vidéki művészeti élet általában véve még elhanyagolt területe is. A történeti feldolgozás után a Pest-Budát ábrázoló kőrajzok jegyzékét, a művészek lexikonát és az irodalom összeállítását adja. Ha mindebben, mint N. is megjegyzi, teljességre nem is törekedhetett, az elkövetkező részletkutatások számára így is anyagot és útmutatást szolgáltatott. ifj. Vayer Lajos. Reiswitz, Johann Albrecht von : Belgrad—Berlin Berlin— Belgrad 1866—1871. München und Berlin, 1936. Oldenbourg. 8». 242 1. Szerbia programmját Garasanin állította föl még 1848-ban, terve azonban csak 1918 után valósulhatott meg, addig a szerb kormányok titokban készültek hol a török, hol az osztrák-magyar háborúra. A török elleni háború érdekében Mihailo fejedelem egész szövetségrendszert épített ki 1866—68 közt, fokozta a fegyverkezést, közben kereste Poroszország jóindulatát. A szerbek nagyon bíztak önerejükben, csak a be nem avatkozás biztosítását kérték. Poroszországhoz azért vonzódtak, mert attól tartottak, hogy az orosz és esetleg az osztrák-magyar kormány önző módon fog beavatkozni a Balkán ügyeibe. R. föltételezi, hogy Szerbia elég erős lett volna a török birodalommal szemben, többször kifejezi sajnálkozását, hogy akkor egy félreértés miatt nem valósult meg porosz égisz alatt a délszláv egység. Bismarck R. előadásában mindvégig óvatos és gyakorlati politikusnak mutatkozik. Az 1866.-i háború előtt a magyarok meghallgatását engedélyezi a nyugtalan Usedomnak, csak közvetlenül a háború kitörése előtt küldi el Türr Istvánt Belgrádba, de ez olyan nagy kerülőt kénytelen tenni, hogy az akkori közlekedési viszonyok és az olasz minisztérium alig érthető ellenkezése miatt csak a döntés után érkezik céljához, amikor a délszláv támadás a Habsburg-monarchia ellen már időszerűtlenné vált. A szerbek ezután ellenezték a magyar-horvát kiegyezést, később azonban Kállay ügyessége leszerelte a kormány aggodalmait és Mihailo meggyilkolása után (amikor a Karagyorgyevicseket örökre kizárták Szerbia trónöröklóséből) Blaznavac régens, Knicsánin volt adjutánsa egy alkalommal