Századok – 1936
Szemle - D. Sipos Zsigmond: A Felső-Tisza vidékének; vagyis a legutolsó Hungária első szállásának gyepüszervezete. Ism.: Glaser Lajos. 329
SZEMLE. 329 Szemle. V. Litkey György: Hazánk őslakói. A szkíta-magyar kapcsolat 3000 éves folyamatossága a Kárpát-medencében. Miskolc, 1935. 8°. 57 1. L. lelkes hangú, kétségtelenül jószándékú füzete a turáni eszme megalapozását akarja adni. Itt csak azért foglalkozunk vele, mert vissza kell utasítanunk azt a vádját, hogy a magyar történettudomány nem kereste hazánk őslakóinak származását és belenyugodott abba, hogy a honfoglalás idején hazánk földjét szlávok és oláhok (!) lakták. L. munkája ismeretes dolgokat ad elő a honfoglalás előtti korból, ami újat állít (pl. a szkíta-magyar művészet kontinuitása, a szkíták utódai a palócság, a barkóság ; a Tiszántúl már a 800-as évek elején magyarok laktak stb.), azt bizonyítani nem tudja. Nem ismeri Balogh A. munkáját (Művelődés Magyarország földjén a honfoglalás előtt) s így már csak a történetírásban való járatlansága miatt sem állhat meg az a kijelentése, hogy munkájának adatai nélkül : ,, . . . egy magyar faluvezető, egy magyar nevelő sem felelhet meg hivatásának." Bakács István János. Domaliidi Sípos Zsigmond : A Felső-Tisza vidékének vagyis a legutolsó Hungária első szállásának gyepüszervezete. Budapest, 1934. 8°. 71 1. A Magyarországra („legutolsó Hungária") érkező honfoglalók, mikor a Felső-Tisza vidékén („első szállás") letelepszenek, S. szerint már szervezett („gyepüsített") telepeket találnak ott. A mai Ung, Bereg, Ugocsa megye, a Nyírség és a Szilágyság helyén egy óriási hún őscastrum állott : a Castrum Hun(g)vár. Később az avarok Borsva-castrumot alapítják itt, mely az előbbi rovására terjeszkedik. Az egész terület gyepürendszerének Sásvár és Bihar vára a központja. A gyepük őrei a székelyek, kiket a magyarok már itt találnak és teljes szervezetükkel, valamint gyepüikkel együtt átvesznek. Itt a székelyek Csiglamezeje. Ezeknek az őscastrumoknak kisebb hadi és gazdasági rendeltetésű castrumokra való szabdalása, a székelyeknek pedig kunokkal, úzokkal és besenyőkkel való kiegészítése már későbbi jelenség. Ez volna a munka rövid tartalma. A benne leírt terület a szerző szűkebb hazája, lakói az ő vérei : a székelyek. Nem csodálható tehát, ha a könyvecske minden során megérzik a lokálpatriotizmus a maga minden előnyével ós hátrányával. Feltétlenül nagy előnye a műnek a szerző tárgyszeretete és az a nagy szorgalom, mellyel a pátriájára vonatkozó minden adatot összeszedett. Nem mehetünk el azonban szó nélkül hibái mellett sem. így nem használja fel eléggé az ország más részére vonatkozó hasonló tárgyú munkákat, holott ezek tanulmányozása bizonyára nagy hasznára vált volna a könyvnek az egész mű logikus felépítése és a források kritikája, szempontjából. Akkor talán nem találnánk benne „Szolnok — Zonuc — Sónyüg", „Ungvár — Hungvár — Hunvár", „Erdőd — Heurdöd — Őr-död", „Kővár — Kovar" s más efféle nyelvészkedéseket. Az viszont, hogy S. szerint a kapuadót eredetileg gyepükapuk után szedték (7. 1.), vagy hogy a honfoglalás előtt belterjes gazdálkodásról lehessen beszélni (8. 1.), az általános történeti munkák nem elég alapos ismeretére vall. Nagyon zavarja az olvasót a sok sajtóhiba és a fejezetcímek hiánya is, amit csak magyaráz, de nem ment az, hogy a könyv szerény eszközökkel, a szerző saját kiadásában jelent meg. Glaser Lajos. Praga, Giuseppe : Un diploma inedito del duca Andrea Árpad с la storia di Spalato nel primo duecento. Archivio Storico per la Dalmazia, XVII. (Roma, 1934.) 2—18. 1. Árpádkori okleveleink
