Századok – 1936
Értekezések - BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS: A magyar jobbágy a XVIII. században. 282–303
286 BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS. nosztrai és elefánti priorjainak 1720-ban tartott értekezletén hozott határozat. Az allodializálás jogát a Hármaskönyv I. r. 19. cikkére alapítják, amely a földesúrnak birtoka felett szabad rendelkezési jogot biztosított. Az értekezlet megállapítja, hogy bár a rend jövedelmeinek emelése érdekében szükség volna az allodiumok gyarapítására, egyetemlegesen ezt mégsem lehet keresztülvinni, mert tartani lehet tőle, hogy a jobbágyság panasszal fordul a megyéhez, ami a rend szégyenére válnék. Éppen ezért az egyes konventek önálló belátására bízzák annak megállapítását, menynyiben lehetséges az allodium kiterjesztése.1 Az allodium a jobbágyra a robotban való megmunkálás terhét jelentette. Mivel általában a jobbágyság száma csekély volt, a kiterjedt majorság megművelése rengeteg időbe s munkába került. A jobbágy ugyanis csak akkor művelhette meg saját kicsiny földjét, amikor a földesúr allodiumán a szükséges munkákat már mind elvégezte. Szántás, vetés, aratás, behordás idején hetekig volt földesúri munkában, saját kis gazdasága ott pusztulhatott, hiszen nem egyszer 4—5 hétig egyfolytában robotolt.2 Sziléziában a röghöz kötött jobbágynak még a legnagyobb dologidőben is biztosítottak szabad időt a saját munkájának elvégzésére s terményeinek értékesítésére.3 Nálunk is vannak esetek, amikor a jobbágy egyheti földesúri robot után egy hetet saját földjén dolgozhatott.4 Ezek azonban kivételek. A Hajdúságban pl. a fokozott robot menekülésre kényszerítette a lakosságot.5 Ha az igás robotban állatai elpusztultak, pótlásukról senki sem gondoskodott.6 Pedig pl. az esztergomi káptalan hontmegyei jobbágyaival vontatta fel a Dunán budai bordézsmáját, ami jellemző az igás szolgálat nagyságára.7 A XVIII. század jövedelemhajhászása. még más terheket is rakott a jobbágy vállaira. A merkantilizmus szelleme érvényesült minden téren. A földesúr most már nemcsak a gabona behordására kényszeríti a jobbágyot, hanem a piacra való szállításra is. 1 O. L. Acta Paulinorum. Nosztrai konvent. Fase. I. No. 33. 2 O. L. Helyt. Tabellae urbariales Comitatus Hontensis. Tergenye, Garam-Kis-Sarló stb. Főként a Lévához tartozó községek úrbéri vallomásai. 3 G. Dyhrenfurth : Ein schlesisches Dorf und Rittergut. Leipzig, 1906. 20. 1. 4 Tholt J. : A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVII. század első felében. (Tanulmányok 10. sz.) Budapest, 1934. 31. s köv. 1. 5 Császár E. : A hajdúság kialakulása és fejlődése. (A debreceni Tisza István tud. társ. honismertető bizottságának kiadványai. VII. k. 28. füzet.) Debrecen, 1932. 57. 1. 6 Eckhart F. : A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Budapest, 1922. 21. 1. 7 O. L. Helyt. Tab. urbariales. Az esztergomi káptalanhoz tartozó községek : Helemba, Leléd, Ipoly-Damásd stb. úrbéri vallomásai.
