Századok – 1936

Értekezések - BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS: A magyar jobbágy a XVIII. században. 282–303

A magyar jobbágy a XVIII. században. „A jobbágyság mindegyik országban a legszámottevőbb és legszorgalmasabb néposztály — írta József nádor 1798-ban a királynak — s ha jól bánnak vele s nem bujtogatják fel, nem könnyen gondol forradalomra."1 A XVIII. század végén Európa egét elhomályosító francia forradalom ráterelte ugyanis a figyelmet a nemzettest minden rétegére s az államférfiak aggódva kutatták, vizsgálták a módozatokat, amelyekkel népük elégedettségét, nyugalmát biztosítani lehetne. A század vezető gondolata, a felvilágosodás eszméje ráébresztette a kiváltságos osztályokat s az uralkodókat, hogy népeik minden egyes tagjának sorsáról gondoskodniok kell. A magyarságot a koreszme nem igen érintette, a felvilágosodás szelleme nem ért el hozzá s Európának ismételt forradalmakat kellett látnia, míg a magyar nemzet is megmozdult. A magyarság életfejlődéséből a XVI—XVII. század teljesen kimaradt. A nemzet életét és lelkületét a törökkel folytatott küzdelem és a felkelések harcai foglalták le. Ha egyes előkelők lépést iparkodtak is tartani a nyugati fejlődéssel, a nép szélesebb rétegei számára ez a két évszázad, ha nem is hanyatlást, de legalább is stagnálást jelentett. Hanyatlásról nem beszélhetünk, mert a korabeli francia vagy angol paraszt gazdasági helyzete a magyarénál lényegesen kedvezőtlenebb volt. Kétségtelen, hogy József nádor fenti megállapítása a legszorgalmasabb néposztályról a gazdasági jelentőséget akarja kidomborítani. De a magyar jobbágyság életének megismerése nem csupán gazdasági, hanem szociális problémák egész sorával is meg fog ismertetni bennünket, sőt a két kérdéssort csak egymással magyarázva, egymásból levezetve lehet a maga valóságában megismerni.2 A magyarság a XVIII. századra konzerválta a XVI. század viszonyait, noha az életviszonyok s a feladatok eközben megváltoztak. A földesurak igényei a közbeeső két évszázadban megnövekedtek, de az ország gazdasági berendezései csak a középkor szükségleteinek fedezésére voltak alkalmasak. A Habsburgok a 1 Domanovszky S. : József nádor iratai I. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Budapest, 1925. 203. 1. 2 Dókány I. szerint (A magyar történetírás új útjai. Budapest, 1932. 214. 1.) : „a gazdaságtörténet egyik fejezete a társadalomtörténetnek, utóbbi a kollektív termelő alanyokat írja le, amaz ezen alanyok egyik, gazdasági funkcióját".