Századok – 1936

Történeti irodalom - Biró József: Nagyvárad barok és neoklasszikus művészeti emlékei. Ism.: Kampis antal. 206

206 TÖRTÉNETI IRODALOM. 206 lassanként fölemelkedő katolicizmusnak még sck gyengéjéről tanúskodnak. Híreket kapunk a pozsonyi és kassai prédikátorokról csakúgy, mint Thurzóról, Illésházyról, a Magyarországba menekült lengyel lázadókról, Basta Györgyről, az egri káptalan birtokainak közcélokra indítványozott felhasználásáról stb. Dicsérettel kell kiemelnünk, hogy L. nemcsak a vatikáni levéltár nunciusi sorozatát használta, hanem még sok római és más levéltárt és gyűjteményt. A kiadott anyag jegyzetelése általában véve alapos és gondos, a mintaszerű aprólékossággal összeállított név- és tárgymutató hasonlóképen. A magyar vonatkozásokról ezt sajnos, nem mondhatjuk el. A szerző a legtöbb magyar kérdés megítélésében még csak Fesslernél és Katonánál tart. Jellemző, hogy a Bocskay-felkelésre Lenz művét, Dornanovszky németnyelvű történelmét és Kroftának az 1605-i cseh országgyűlésről írt munkáját idézi. Éppen csak a legjobbat és legkimerítőbbet, a Magyar Országgyűlési Emlékeket mellőzi, holott ezekben bő idegennyelvű anyagot, részben vatikánit is talált volna. Magyarnyelvű könyveket egyáltalán nem használt, még a Milléniumi Történetet és Szekfű hatalmas feldolgozását sem. A részletkérdésekben persze még árvábban áll, így pl. Forgách bíborosnak nem tudja egyik életrajzát sem idézni, Fraknói vatikáni forrásokon felépülő Összeköttetéseiről szintén nem tud. Egy római kutatónak, akinek módjában áll a különféle nemzetek intézkedéseivel kapcsolatot találni s a vatikáni könyvtárnak országok szerint rendezett anyagát használni, még a nyelv nemtudása esetében sem szabad alapvető könyvészeti kérdésekben ilyen tájékozatlannak lennie. L. művét mindenképen nagyon figyelemreméltó forráskiadványnak tartjuk, amelyet történészeinknek nem szabad mellőzniük. A bevezető tanulmány ugyan nem sokat nyújt, mert úgyszólván kimerül a nuncius életének és a levéltári forrásoknak csekély irodalomra támaszkodó feldolgozásában, a kötet anyaga azonban becses, bár korántsem oly mértékben, hogy a rövidítés és tömörítés előnyére ne szolgált volna. így igazában arra figyelmeztet, hogy a XVII. századi nunciusi jelentéseknek ily terjedelemben való kiadása sem a nagy áldozatokkal dolgozó szerkesztő, sem pedig a sok selejtes és bőbeszédű anyag átolvasására kényszerített olvasó számára nem gazdaságos és nem is célravezető. Yanyó Tihamér (Pannonhalma). Biró József: Nagyvárad bárok és neoklasszikus művészeti emlékei. Budapest, 1932. 8°. 152 1., 23 kép. U. az: A kolozsvári Bánffy-palota és tervező mestere, Johann Eberhard Blaumann. (Erdélyi tudományos füzetek, 63. sz.) Kolozsvár, 1933. 8°. 20 1. U. az: A kolozsvári Szt. Mihály-templom bárok emlékei. Kolozsvár, 1934. 8°. 90 1., 19 tábla. U. az : A bonczhidai Bánffy-kastély. (Erdélyi tudományos füzetek, 75. sz.) Kolozsvár, 1935. 8°. 36 1., 12 tábla.