Századok – 1936
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203
DEBRECEN LELKI VÁLSÁGA 1561 1571. 169 пак — amelynek egyik legtetszetősebb érve mindig a ,,quaternitas" emlegetése volt —és ezért ered őtőle az egyik alapvető indítás arra, hogy az antitrinitárius kritika eschatologikus rajongásba, világvég és új világkor várásába torkolljon bele. Ahogyan megvan ez, mint láttuk, .Servetnél, vagy megvan a teljesen Joachim alapján álló, de már kifejezetten háromságtagadó Jorisnál,1 vagy Niclaes Henriknél2 , azonképen van meg Dávidnál is. Általában a joachimita eszmék hatását, több-kevesebb egyéni átformálással, a középkorvég számos rajongójánál tömegmozgalmakban is föl lehet találni — így a cseh-morva testvérközösségben® vagy Mtinzer Tamásnál4 — s arra alkalmas lelkekbe ezek az eszmék nemcsak az ítéletnapi várakozás forró lihegését vitték bele, hanem a ledőlésre ítélt Babilon legveszedelmesebb találmányának : a régi és az új Róma (t. i. kat. és. prot.) egyházaival közös trinitas-quaternitasnak éles bírálatát is.6 A Dávidtól 1570-re várt új világkor üstököse megjelenik a debreceni égen is : különös, félelmes fényétől meg-1 Trechsel i. m. I. 43. sköv. 1., v. ö. Kiihn i. m. 275. 1. és Realen" zyklopädie 3 IX. 351. 1. (A. Hegler cikke). 2 Lásd Nippold i. értekezését, 543. 1. 3 W. Andreas : Deutschland vor der Reformation. Stuttgart-Berlin, 1927. 134. 1. 4 K. Holl : Gesammelte Aufsätze zur Kirchengeschichte. I.® Tübingen 1932. 425. 1. 5 Eschatologikus várakozások a reformátori protestantizmusban is nagy számmal merültek föl, a chiliazmust éppen kiváló református theologusok is művelték ; de jelbemzőleg nem joachimita-rajongó alapon, hanem vagy szigorú biblicitással, vagy más, a bibliai gondolatokhoz szerintük közelebb álló régi vagy új látomásos és kijelentéses irodalom alapján. A joachimita irodalommal szemben a reformátori protestantizmus éppen a hozzátapadó antitrinitárius hagyomány miatt is idegenséget érzett. Kitűnő példa erre a Méliusz szentháromságvédő bajtársának, a bibliafordító Károlyi Gáspár gönci lelkipásztor és kassavölgyi esperesnek Debrecenben, 1563-ban megjelent „Két Könyv"-e (R. M. К. I. 52. sz. ; az unikumpéldány modern kiadása Budapest 1931, a Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozatban V. sz.), amely —- mint már jóval előtte Batizi András és Dézsi András is — egy Illyés prófétának tulajdonított jövendölés alapján, három, egyenként 2—2000 éves világkorszakot vesz fel s az utolsónak nem közvetlen közelre várt végén reméli a Messiás eljövetelét. A gondolatmenet itt teljesen más, mint Joachimnál : az ál-Illés-fóle jóslatok a középkorban és az újkor elején is, kivált éppen a reformáció Németországában nagyon kedvelt (különösen a török elleni jövendölésekre használt) pseudo-Methodius-féle nem spiritualista jóslatokkal függenek össze. V. ö. Pap István és Szabó Gábor theologus-tanítványaim gópiratos pályamunkáit Károlyi Gáspár Két Könyvéről és R. Ébermann : Die Türkenfurcht. Ein Beitrag zur Geschichte der öffentlichen Meinung in Deutschland . . . Halle, 1904. 56—58. 1.
