Századok – 1936
Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Debrecen lelki válsága 1561–1571. - 163–203
168 RÉVÉSZ IMRE. пак hiszi az ember és az Isten viszonyában a Krisztus megváltó és közbenjáró személyiségét : ott már az embert az Istennel közvetlenül összekapcsoló Szentlélek lesz az uralkodó, az ember nem gyermeki, hanem baráti viszonyban lesz az Istennel s e viszony alapformája nem a hit lesz többé, hanem a szeretet. Ennek a tökéletes világkornak az eljövetelét Joachim — ugyanannak az apokaliptikus számmisztikának a felhasználásával, amellyel Servetnél és Dávidnál találkoztunk — az 1260. esztendőre várta.1 Ez a történetmisztikai spekuláció pedig a calabriai apát gondolatvilágában belső összefüggésbe került szentháromságtani nézeteivel. 6 nem tudta vállalni Lombardus Péter ama tanítását, hogy a három személyben azonos isteni lényeg sem nem nemzetik, sem nem teremtetik, mert ebből Joachim szerint az következik, hogy a „lényeg" a „személyektől" megkülönböztetendő, ez pedig veszedelmes dolog, mert a ,,lényeg"-nek (essentia vagy substantia) egy külön isteni lényként való felfogására, tehát trinitas helyett ,,quaternitas"-ra vezet. Joachim a három isteni személy egységét -— mivel elsősorban a kijelentés fokozatos történetiségében szemléli őket, nem pedig metafizikai, történetelőtti lényükben — csak úgy tudja elképzelni, ahogyan ,,egy"-nek mondjuk az unus grexet, az unus populust. Ezért őt viszont triteizmussal vádolták s a IV. lateráni közzsinat (1215) Lombardus Péter álláspontja mellett szögezte le magát („Credimus et confitemur cum Petro Lombardo, quod una quaedam summa res est incomprehensibilis quidem et ineffabilis quae veraciter est páter et filius et spiritus, très simul personae ac singulatim quaelibet earundem. Et ideo in Deo trinitas est solummodo, non quaternitas, quia quaelibet trium personarum est illa res videlicet substantia, essentia sive natura divina . . ,")2 Ennek következtében és eí/ő?fogva egyik fő szellemi patrónusa Joachim az egyházi szentháromságtan kritikájá-1 A Joachim-féle iratokat 1519—27. Velencében nyomatják ki először. A latin antitrinitárizmusnak és anabaptizmusnak éppen kapóra jöttek ! V. ö. J. Kühn : Toleranz und Offenbarung. Leipzig, 1923. 272. 1. és Realenzyklopädie für protestantische Theologie und Kirche3 IX. 229. 1. 2 R. Seeberg: Dogmengeschichte. III. 2—3 . Leipzig, 1913. 147., 244., 371—372. I. — A. Harnack : Dogmengeschichte. III. 4. Tübingen, 1910. 527—8. 1. — Realenzyklopädie für protestantische Theologie und Kirche3 IX. 231. 1. (S. Deutsch cikke). — E. Benz : Joachim-Studien III. (Zeitschrift für Kirchengeschichte 3. F. 4. LUI. Bd. 1934.) 105. sköv. 1.
