Századok – 1936

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162

PANNÓNIA RÓM AIS ÁGÁN AK KIALAKULÁSA. 151 megmaradt a régi lakosság egy része.1 ,,Der Pinax des Ptolemäus — írja W. Tomaschek —der uns die Dacia Traiana darstellt, zeigt uns neben neuen römischen Kastellanlagen eine Reihe offener Orte (dava) aus der dakischen Zeit, so wie einige Reste der dakischen Stämme : wenn wir nämlich aus den drei Reihen von 'Völkerschaften' welche Ptolemäus verzeichnet, zuerst die nach Ortschaften benannten herausnehmen (Buridavenses, Potulatenses, Albocenses, Saldenses, Ratacenses, Sienses, Cotenses, Caucoënses), ferner die fremden "Avapioi und TeupicTKoi, welche durch den Einbruch der Jazygen ins dakische Nordland waren verschlagen worden, so bleiben nur noch drei Stämme übrig : Bir|cpoi, Keiayeiaoi und TTiéqperfoi. Die erstgenannten sassen nördlich vom Temesfluss am Westrand der Bergumwallung ; die beiden anderen am linken Donauufer östlich vom Altfluss ; auf beiden Gebieten fehlen römische Inschriften, die Namen selbst sind echt dakisch ; also haben sich hier am längsten dakische Volksreste erhalten." Északnyugaton az Anarli-ról feliratos emlékünk is van ;2 fel kell tételeznünk, hogy bent Erdélyben is maradhattak idejekorán meghódolt dák töredékek. Ezeknek a megmaradt dákoknak fő életnyilvánulása a római segédcsapatok sorában megszervezett — feltűnően kevésszámú — dák cohors és ala. Hogy igazi dákok voltak ezekben, az már onnan is látszik, hogy igen messzire, a keleti határra és Britanniába vitték őket ; utóbbi országban találunk is dák nevűt a legénység között. Arrianustól3 utalok, amelyet a Cambridge Ancient History 11. kötetében, 85. 1. 3. sz. alatt írtam a roxolán nép elhelyezkedéséről. 1 Említenünk kell még Lactantius adatát (De mortibus persec. 23, 5.) : Quae veteres adversus victos iure belli fecerant ,et ille (Galerius) adversus Romanos Romanisque subiectos facere ausus est, quia parentes eius censui subiugati fuerant, quem Trajanus Daciis assidue rebellantibus poenae gratia victor imposuit. Eltekintve attól, hogy itt Galeriust Maximinus Dazaval összetéveszti, nem tudom, hogy van-e ennek valami hiteles alapja. 2 CIL. III. 8060. — Ld. még M. Rostowzew : Gesellschaft u. Wirtschaft. I. 1930. 339. 1. Azonban a CIL. III. 7633. sz. felirat olvasását nem fogadhatjuk el : a 9. sorban a V. L. M. P. = a V(otum) l(ibens) m(erito) p(osuit) rendes záró formula s így a 7. sorban is megmarad a Mommsen által proponált ágens sub signis értelmezés. Igen érdekes a CIL. III. 14437.2 sz. felirat, amely szerint a Dobrudzsában egy (Adamclissi melletti) város territóriuma a dákokkal érintkezett. Erről írt V. Párvan (Cetatea Tropaeum. 1912. 25. sköv. 1.). E dákokat a koistobokus mozgalom alkalmával helyükből kivetett és a Dobrudzsába telepített töredékeknek nézem. 3 Arr. Tact. 44. Idézte már Mommsen : Röm. Gesch. V4. 203. sköv. 1. s utána sokan.