Századok – 1936
Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete. - 129-162
PANNÓNIA RÓMAIS-ÍGÁNAK KIALAKULÁSA. 141 bronzárun kevés a bélyeg.1 Innen jöttek a bronzveretes díszkocsik is hozzánk.2 Nagyszerű emlékei vannak az alexandriai fémművességnek is : az egyedi arany-ezüst berakásos bronzedény-készlet3 a legkiválóbb, de elég sok alexandriai domborművű ezüst- és bronzedény is foroghatott nálunk.4 A vésett köveket, amelyek közül néhány szép császárportré válik ki,5 meg az elefántcsontfaragványokat6 csak éppen felemlítem, úgy, mint a drága külföldi márvány -fajták importját is. A germán világból behozott borostyánkő Nyugat-Pannonián át jutott le Itáliába és ezért feltehető, hogy a Sopron és Szombathely körül gyakran előforduló pompás borostyánkő-faragványok mesterei már itt dolgozták fel ezeket s úgy vitték tőlünk tovább dél felé. Mindez az egyéni ízlés kifejlődéséről tanúskodik, de ne feledjük, hogy a nagy transzkontinentális utak hálózatába belekapcsolódott Pannónia belejutott a nagyipar mechanikus úton előállított termékeinek piacövébe is ; amennyire süllyesztette a nívót a gyári termelés délen, a nagykultúra földrajzi zónájában, annyira emelte a határtartományokban a tömegszínvonalat. Legelőször a nagy katonai gyárak analógiáira emlékeztet A. Schober : Die Römerzeit in Österreich. 1935. 95. 1. 64. kép. — Felemlítendő még a pécsi bacchikus jelenettel díszített bronzkorsó (Erdélyi G., Arch. Ért. 1932—33. 39. sköv. 1.), melynek készítése helyét még ki kell kutatni. — Az összes pannóniai bronzedények feldolgozását tanítványom, Radnóti Aladár készíti elő a Diss. Pannonicae részére. 1 V. ö. A. Hekler, Jahreshefte 15, 1912. 192. sköv. 1. — Oemellianus serpenyője Aquis He(lveticis) bélyeggel : E. Bormann, R. L. 1. Ö. 11, 1910. 147. sköv. 1. -— A kölni és egyéb fibulabélyegzőket tanítványom, Kovrig Ilona fogja pannóniai íibula-korpusában adni (Diss. Pann., ser. II. fasc. 4.). 2 V. ö. erről szóló cikkemmel : Arch. Ért. 1935. 190. sköv. I. 3 Irodalom hozzá : A. Hekler, Strena Buliciana 1924. 110. 1. 2. kép ; R. Zahn, Die Antike, 5, 1929. 47. sköv. 1. ; u. az : Das Fürstengrab von Hassleben. (Röm. Germ. Forsch. Bd. 7, 1933.) 84. 1. — V. ö. Plin. : N. h. 33, 131 : Tinguit Aegyptus argentum, ut in vasis Anubin suum spectet, pingitque, non caelat, argentum. 4 Fr. Drexel, Bonner Jahrbücher 118, 1909. 180. és 205. 1. ; Fr. Lader, Arch, epigr. Mitt., 14, 1891. 41. 1. : A. Hekler, Jahreshefte 15, 1912. 194. 1. stb. Az eszéki múzeumban egy szép alexandrinus stílusú ezüst serpenyőfülnek római cserépmásolata van. 6 Kubitschek-—Frankfurter i. m. 4. kép ; R. Noll : Carnuntum 1885—1935. 9. sköv. 1. ; Kuzsinszky B. : Aquincum. (Führer, 1934.) 85. 1. — Az összes pannóniai vésett kövek feldolgozását tanítványom, Bartók K. vállalta magára. 6 Legszebb a szombathelyi Bacchus- (Pulszky F., Arch. Ért. 1889. 167. sköv. 1.) és az aquincumi Herakles-Omphale-relief (Láng N., Bp. Rég. X. 1923. 3. sköv. 1.).
