Századok – 1935

Tárca - Lukinich Imre: Gergely Sámuel † 503

TÁRCA. 503 Tárca. Gergely Sámuel f 1845—1935. Erdélyen kívül kevesen ismerték őt személyesen és a Királyhágón túl sem tartozott azok közé, akiknek alakja minduntalan feltűnt a nagy nyilvánosság előtt. Gergely Sámuel nem volt barátja a közéleti szereplésnek, s bátortalannak érezte magát, ha nagyobb társaságban megjelenvén, ott véleményt vagy felvilágosítást kértek tőle. Típusa volt a feltűnést kerülő, ernyedetlen szorgalommal dolgozó kutató történetírónak, s azóta, hogy Teleki Mihály, Erdély nagy politikus kancellárja korának tanulmányozására szánta magát, jóformán más sem érdekelte. Fiatalabb éveiben, különösen azóta, hogy 1885/86-ban alkalma nyilt megismerni a párizsi francia külügyminisztérium levéltárának magyar vonatkozású anyagát, nagymértékben lekötötte figyelmét Magyarország és Erdély francia, illetőleg nyugati kapcsolatainak kérdése. Magántanári képesítését is ebből a tárgykörből szerezte meg a kolozsvári egyetemen. Amidőn sorsa a gróf Teleki-családhoz kötötte, tudományos pályája végleges irányt vett, A család ugyanis őt kérte fel Teleki Mihály levelezésének összegyűjtésére és kiadására és Gergely Sámuel ettől az időtől fogva nem ismert más célt maga előtt, mint ennek a levelezésnek minél teljesebb összegyűjtését és minél pontosabb, hívebb kiadását. Évtizedeket töltött el ebben a munkában, s bár a Gondviselés kegyes volt hozzá, amennyiben közel kilencven esztendős életkort érhetett el, a nagy munkát rajta kívül álló okok miatt nem fejezhette be. Teleki Mihály levelezéséből mindössze nyolc vaskos kötet jelent meg társulatunk kiadásában, s bár a többi kötetre szánt anyag is nyomdakészen állott és várta a megjelenést, az 1918-ban bekövetkezett katasztrófa, nemkülönben az a nagy gazdasági válság, amely Magyarországra nehezedett, meggátolta a levélgyüjtemény kiadásának befejezését. Ez volt életének legnagyobb szomorúsága. Egy hosszú élet fáradságos gyűjtőmunkáját bevégzetlenül látta és még csak reménye sem volt arra, hogy megéri valamikor Teleki Mihály levelezése teljes sorozatának megjelenését. A másolati anyagot áz ő gondoskodásából a Magyar Tudományos Akadémia történettudományi bizottsága őrzi ugyan, s ennek következtében a XVII. századi erdélyi történet iránt érdeklődő kutatók rendelkezésére áll ez a páratlanul értékes anyag, de kétséges, hogy lesz-e Gergely Sámuel munkásságának folytatója, aki azzal a tárgyszeretettel, pontossággal és lelkiismeretességgel fogja végezni majd feladatát, amely az ő munkásságát jellemezte. Volt alkalmam ismételten összehasonlítani a Gergely Sámuel által kiadott levélszövegeket a korábban megjelent levélközlésekkel ; volt alkalmam ennek következtében meggyőződni a Gergelv-féle kiadás hűségéről és megbízhatóságáról. Munkájának folytatása azon kötelességek közé tartozik, amelyek a Magyar Történelmi Társulatra nehezed-