Századok – 1935

Történeti irodalom - Szekfű Gyula l. Hóman Bálint 192

Történeti irodalom. Hóman Bálint és Szekfii Gyula: Magyar Történet. II. k. A rendiség kialakulásának kora. III. к. A magyar nagyhatalom. A magyar renaissance — Mohács. Budapest, é. n. Királyi Magvar Egyetemi Nyomda. 8°. 368, 483 1. A Magyar Történetnek az a két kötete, amelyet az alábbiakban ismertetni akarunk, történelmünk legmozgalmasabb három századát — XIII—XV. — foglalja magában. Csodálatosan mély és gyorsütemű volt a változás, amely politikai, társadalmi és gazdasági téren a XIII. században megindult, s amely a magyar életet minden vonatkozásában átalakította, Egy nép fejlődésének változásait, periódusait jól megjelölni annyi, mint az illető fejlődés lényegét felismerni. H. mutatott rá először világosan arra (v. ö. II. 358.), hogy a XI—XII. század történetünkben oly élesen válik el a következőktől, hogy középkori történetünknek külön korszakát alkotja, Ennek a periódusnak ,,a keresztény királyság" nevet adta, de a II. kötetben mint a „patrimoniális" királyság koráról beszél róla több helyen. Nem ide tartozik most annak vizsgálata, mennyiben helyes ez a megjelölés, s milyen jobb névvel tudnók helyettesíteni. Az a fontos, hogy igen jelentős és gyümölcsöző volt H.-nak ez a meglátása a XIII. század epochális voltáról, mert ez segített a fejlődés vonalának felismeréséhez s számtalan részletprobléma helyes magyarázatához. Abban azonban talán túlmessze megy H., hogy a XIII. századdal már az „újkor" beköszöntét látja Nyugaton abban a nagy átalakulásban, amelyet oly szépen rajzol meg (43.), s — minthogy a magyar fejlődés a nyugateurópaival szervesen összefügg — nálunk is, az ú. n. kései középkort inkább a XVI—-XVII. századdal hozva szerves összefüggésbe (358). A „Streit um das Mittelalter"-! (Dove) inkább azok javára kell eldöntenünk, akik a XIV—XV. századot nem zárják ki a középkorból, bármennyire is a bomlás jeleit, a középkori eszmék hanyatlását, gyengülését látjuk a XIII. század derekától kezdve, mert ez tulajdonkép középkor még, ha hanyatlóban is, a „Herbst des Mittelalters" (Huizinga). A periodizálás szempontjából ugyanis nem annyira az a fontos, hogy mikor indulnak meg a nagy történeti evolúciók, hanem, hogy mikor bontakoznak ki, mikor érik el tetőfokukat. Csak a XV—XVI. század fordulóján látjuk ezt : „die doppelte Offenbarung der Ideen der neueren