Századok – 1935

Történeti irodalom - Kastner; Eugenio: Il contributo ungherese nella guerra del 1859. Ism.: Szőke Mihály 78

80 TÖRTÉNETI IRODALOM. és jobban megvilágosodik előttünk ennek a balsikerű akciónak minden hátsó kulisszatitka. Vonzó előadású pragmatikus történetírás az, amit K.-től kapunk. Anyaga a magyar történelemmel foglalkozók előtt, Kossuth, Klapka és a többi szereplő emlékiratainak megjelenése s a publikált levéltári anyag közzététele óta, jelentékeny részében — természetesen — ismeretes. Az összeállításban, az anyag tudományos feldolgozásában K.-nek kettős érdeme van : a kiadatlan levéltári anyag mesteri felhasználása, amivel tárgyát szinte fényszóró-megvilágításba helyezi ; a titkos rúgók, ok és okozati viszonyok vázolásában művész kezére mutat a levelek, parancsok, értesítések, diplomáciai jelentések adatainak felhasználása. Ezen a téren úttörő munkát végzett szerzőnk. Másik érdeme: a már publikált anyagnak az olasz tudományos világ és magyar kapcsolatok iránt érdeklődő közönség számára pompás, minden részletre kiterjedő, folyamatos, szinte lebilincselő hangú feldolgozása. A recenzens bízvást elmondhatja, hogy K. mindent felhasznált, mindenből merített, ami tárgykörére vonatkozik. Műve így mindkét ország történettudománya számára hézagpótló ; hadtörténelmi és diplomáciatörténeti szempontból is elsőrangú. Talán a hazai viszonyok ábrázolásánál részletesebb lehetett volna (olasz közönség olvassa könyvét), talán az Ausztriával való ekkori viszonyainkra jobban ki kellett volna terjeszkednie. Kissé vázlatosnak látszik — olasz szempontból tekintve csak ! — a hazai állapotokról szóló rész (103—110. 1.), bár a hangsúly nem is a hazai viszonyokon van. A hangsúly, ezt mindenütt igen jól érezzük, Torinón, Párizson, Londonon, Bécsen van, a balkáni kis államokon, III. Napoleon ígérgetésein, Napoleon Jeromos herceg jóindulatú, de türelmetlen, szélsőségekre hajló, kellőleg meg nem alapozott jellemén, meleg, jószívű magatartásán, amely azonban sok jót — a körülményeknél fogva is — nem hozott a reményeiknek élő, a magyar holnapról álmodó magyar emigrációnak ; a döntő tényezők a francia diplomácia, Walewski külügyminiszter fondorlatos ellenakciói, aztán az angol közvélemény és később a német katonai viszonyok alakulása voltak. A katasztrófa kétségbeesett hangulatát, a villafrancai békekötés utáni magyar közfelfogást, a légió felbomlását, feloszlatását, Kossuth tárgyalásait, a végső intézkedéseket is ragyogó tollal írja le K. Az oklevéltári részben a magyar emigrációnak Cavourral és Napoleonnal való kapcsolatairól közöl adatokat, majd a katonai tervek és a magyar légió okmányaiból kapunk néhány beszédes írást. Azután „a magyar felkelés az osztrák diplomácia és a bécsi titkos rendőrség jelentéseiben" fejezetben tárja elénk gr. Apponyi londoni követ, Rechberg külügyminiszter, Kempen rendőrigazgató és az osztrák államhatalom más tényezőinek jelentéseit, tevékenységét. Jellemző, kitűnően kiválasztott írások ezek. Kossuthnak a New-York Timesben megjelent (266. 1.) honfitársait figyelmeztető cikke, gróf Bethlen Györgynek a piacenzai