Századok – 1935

Pótfüzet - PÉTERDI OTTÓ: A Balaton-Felvidék német falvai 693

712 péterdi ottó. [182] híven őrzi örökségét, hitünket szinte meggyőződéssé érleli. A kérdés másik felére pozitív feleletet adunk. Ezek a községek a török-időkben egymásután maradnak ki a dica-összeírásokból. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el is pusztulnak. Németbarnag és Vöröstó 1652-ben még mint possessio szerepel. Veszprémfajsz1 a XVII. században és a XVIII. század elején mint puszta élt tovább. Az 1740-es években elég népes major, ha a tihanyi apátság történetében2 szereplő Fájsz azonos vele. Vályi3 még 1796-ban is magyar falunak mondja. A magyar elem azonban lassankint kiveszett. Veszprémhidegkút puszta. Szentjakabfa magyar lakosságát pedig a XVIII. század utolsó negyedében cserélte ki földesura németekkel. így minden faluban a régi magyar és az új német telepesek között a történeti folytonosság megvan.4 Az egész kérdéshez analógiát szolgáltat Tótvázsony dűlőnévkincse. Maga a helység neve már 1082-ben5 fordult elő Toutvasun alakban. Tót alatt abban az időben délszlávot értettek.6 Itt tehát valószínűen honfoglaláskori szláv telepről van szó. A honfoglaláskor Árpád törzse foglalta el ezt a vidéket7 (v. ö. Jutás, Fájsz helységnevek, Almustova 1233,8 Ámostisztás dűlőnév Nemesvámoson). Tótvázsony kisnemesi község lett. A török hódoltság idején elnéptelenedik. Határa török harcok színhelye (v. ö. Sánta bég völgye, Őrség, Törökkálista, Lesfa dűlőneveket). A XVIII. századi összeírásaiban nem találunk szláv telepeseket. Dűlőnevei között mégis akadnak ma szláv nevek : Dubralapos, Isztári-telek, Szanakla. A hagyományhoz való ragaszkodása folytán őrzi a nép az elpusztult helységek nevét is, mint dűlőneveket. Tótvázsony mostani határában találkozunk az árpádkori9 Egyházmájjá (mája = napos déli hegyoldal, régi magyar szó), Biliege10 (ma Bögei tábla), Csatár (a várjobbágyok egyik 1 N. R. A. Faso. 52. n. 1., 8., 15., 20. V. ö. Fájsz történetét „Das Deutsche Volkslied" folyóirat 1935. szeptemberi számában. 2 Pannonhalmi rendtört. XI. 646—48. 3 I. m. I. 633. 4 V. ö. Péterdi i. m. 56. 5 Hazai okmt. IV. 5. 6 Melich J.: A honfoglaláskori Magyarország. 1925. Szamota— Zolnai : Magyar Oklevél-szótár. 7 Hóman—Szekfű : Magyar történet. I. kötet. 8 Hazai okmt. IV. 17. 9 Csánki III. 223., 225., 259. 10 1206-ban alapítja II. Endre. Béla és a helynév talán összefüggésbe hozható. V. ö. Virágh i. m. 18.