Századok – 1935

Pótfüzet - WEIDLEIN JÁNOS: A dűlőnévkutatás történeti vonatkozásai 665

[165] a d í'lőnévkctatás történeti vonatkozásai. 681 azok a háborúk és belviszályok, melyek területünket a XVI. századtól a XVIII. század elejéig állandó hadszíntérré tették, a régi lakosságot nagyrészt kiirtották, de az életben maradottak számára sem jelentettek olyan korszakot, mely alkalmas lett volna az örökölt névanyag zavartalan megőrzésére és átadására. A háborúk borzalmai, a törökök és rácok elől való gyakori „futások", a kétségbeesett szembeszállások rengeteg új lehetőséget adtak az újabb névadásra és a régi nevek elfeledésére. Ilyen körülmények között egész természetesnek fogjuk találni azt a tényt, hogy közvetlenül alig juthatunk el a mohácsi vészt megelőző időkbe a dűlőnevekkel, ami azonban nem azt akarja jelenteni, hogy ezek a régibb történet rekonstruálásánál semmiképen nem lehetnek hasznunkra. A törökvilágot elsősorban a védelmi berendezések élték túl, mely berendezések részben már többezeréves múltra tekinthetnek vissza. A dűlőnévkutatás nem vállalkozhatik arra, hogy a régiségtudomány előtt homályos kérdéseket mind megoldja és meghatározza pl. ualamennyi régi erődítmény vagy elhagyott temető helyét : az ő feladata csupán az előkészítő munka lehet. Csak annyit mondhat, hogy ezen vagy azon a helyen ajánlatos volna ásatásokat végeztetni ; de hogy a nevek alapján vont következtetés helyes volt-e vagy sem, azt a régésznek kell eldöntenie. Tudjuk azt, hogy bizonyos névtípusok vissza-visszatérnek olyan helyeken, ahol ásatások alkalmával letűnt korok emlékeire bukkantak. Amennyiben ez ismételten bekövetkezett, arra lehetett következtetni, hogy azonos nevű liatárrészek más vidéken is régi kultúrdokumentumokat rejtenek magukban. De teljes értékű eredményhez a dűlőnévkutatás csak a régiségtudománnyal karöltve fog eljutni, amelyet a korábbi, inkább technológiai kutatásmódtól a művelődéstörténet felé fog elvezetni.1 A nevek maguk nem különböztetik meg a védműveket koruk szerint. A szekcsői Öreg Duna mentén fekvő római és a mai Dunánál 1 így, Strunk, H. : Flurnamen und Vorgeschichte. Altpreussische Forschungen. 1930. 17. skk. 1. Itt kritikai egybeállításban megvan a vonatkozó német irodalom is. V. ö. még Rheinische Viertel-Jahrsblätter 1933. 192—205. 1. és U. a. 1934. 302—311. 1. Alkalomadtán nálunk is felfigyeltek egyik-másik számításba jöhető dűlőnévre, rendszeresen azonban még senkisem vizsgálta meg ezt a kérdést. Wosinszky Mór Tolna megyéről írott könyvében (I. k. 189.) pékiául azt írja, hogy a mórágyi Feuerstein Äcker dűlőn nagy őskori telepet talált. Vájjon a paksi Tüzküs-düMyn vagy a zengővárkonyi Tűzköves Gödre-n (Helytartótanácsi térképek. D. 4.) nem lehetne-e ugyanerre az eredményre jutni?