Századok – 1935
Értekezések - MENDÖL TIBOR: A francia emberföldrajz keletkezése és a történeti tudományok 61
A FRANCIA EMBERFÖLDRAJZ KELETKEZÉSE. 65 inkább számíthatunk megbízható eredményekre, ha álláspontunk egyelőre negatív : tagadunk minden determinizmust, míg elegendő bizonyítékunk nincsen rá. A tudomány az egyestől halad az általános felé, induktív módszerrel dolgozik. Előbb monográfiákat kell tehát írni, csak azután az általános emberföldrajz kézikönyvét. Valóban az emberföldrajznak nincs is kézikönyve ; ami általános emberföldrajz címen franciául megjelent, mind egy-egy sokfiókos szekrényhez hasonlítható ; a fiókok legnagyobbrésze azonban még üres. Ebben a tekintetben Brunhes is Vidal de la Blache nyomain jár : hatalmas munkájának1 fejezetcímei egy-egy általános problémát hirdetnek, a tartalom azonban rendszerező fejtegetés, eredmények összefoglalása, általános tételek felállítása helyett egy-egy szépen kidolgozott példa, egyegy speciális eset gondos elemzése. Számtalan ilyen speciális esetet kell még kidolgozni — a könyv ehhez ad mintegy útmutatást —- s akkor majd fel lehet álhtani általános tételeket : a ma még üres, de előre tágra méretezett keret megtelik. Erre a módszerre valóban illik az échantillonnage elnevezés. Vidal de la Blache nagy tekintélynek örvendő posthumus munkája sem „Traité", hanem csak „Principes de Géographie humaine".2 Tele van példákkal. Amit megállapít, azt a példák alapján teszi, másutt csak a kitöltendő kereteket jelöli meg ; ezért látszik első olvasásra roppant aránytalannak, néhol nagyon is részletezőnek, másutt egészen hézagosnak. Más az az út, amelyen a németek, s más az, amelyen a franciák jutottak el a mai emberföldrajzig ; több-kevesebb joggal azt mondhatnánk : a maguk német, illetőleg francia emberföldrajzáig. A németeknél specialista természettudósok részletmunkáiból nőtt ki egy később hivatalosan is elismert, önállóan művelt fizikai földrajz. Ez a természettudomány-jellegű földrajz erősödött meg azután annyira, hogy az emberi jelenségekre is kiterjeszthette érdeklődését. így megszületett a német emberföldrajz, amelynek eredeti formájában előnye a szilárd természettudományi alap, hátránya viszont a kizárólagos természettudományi szemlélet, holott az nemcsak az emberi kultúra jelenségeinek elemzésében, de még ezek és a fizikai világ kapcsolatainak megállapításában sem lehet mindig célravezető. Még nagyobb hiba azon ban, ha emberföldrajzi „törvényeket" — amelyek létezése a legtöbb esetben elvileg is kérdéses — nem elegendő számú egyes eset alapján próbálunk felállítani. Ez a hibája Ratzelnek is, aki egyébként nagy tudása, hatalmas átfogó képessége ellenére néha túimerészen általánosított, a természeti kényszer egyszerű mechanizmusát látván ott, ahol valóban sokkal bonyolultabb az összefüggés. Ám Ratzel érdeme mégis elvitathatatlan : a franciák az ő koráig még ennyire sem jutottak. A franciáknál a hivatalos földrajz még ekkor is a nomen-1 Brunhes, Jean : La Géographie humaine, Paris, 1910 (első kiadás). Harmadik kiadása 1925-ben jelent meg. 2 Paris, 1922. Századok. 1935. I—III. 5
