Századok – 1935
Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39
A MAGYAR NEMESI BIRTOK ELADÓSODÁSA 1848 ELŐTT. 59 szerint Széchenyi ,,két garasos" telekdíj tervével tartott rokonságot, amennyiben az ő tervezetében is, az adózó jobbágyokon kívül, a nemesség is fizetné az országgyűlésen megszavazott összeg után birtoka arányában kivetendő összeget. Mivel az idő sürget, azonnali országos kölcsön felvételét ajánlja a javasolt összeg erejéig, amelynek törlesztése a megszavazott és az évenkint befolyó subsidiumból történne. A 3 milliós alaptőkéből minden megyében, szabad királyi városban és szabadalmas kerületben egy-egy fiókbank lenne felállítandó, összesen 52. Ezeknek tőkeerejét növelnék a náluk betétként kezelt és 4%-ot kamatozó árvapénzek. Az intézetek a banküzlet minden ágával foglalkoznának, de hitelezéseiknek legalább felét földbirtokra nyújtanák. Kölcsönt nyerhetne itt nemcsak nemes, hanem polgár és jobbágy is. A legfőbb cél az olcsó hitel megteremtése és éppen ezért a kamatláb 4% lenne. Ezáltal a hitelpiacon a magánhitelek is az egész országot behálózó hitelszervezet feltételeit kénytelenek lesznek követni. Mindenesetre a spekuláció és uzsora nem garázdálkodhatott volna olyan mértékben, mint eddig. Balásházy érdekes és a porosz nemesi hitelintézeteket, valamint az osztrák „Egyesített árvapénztárakat" összekapcsoló és továbbfejlesztő elképzelése nem valósult meg, de a gondolat nem merült végleg feledésbe.1 Az áprilisi törvények között szereplő XIV. t.-c. tekinthető az előbbinek utódjául, amely elrendelte egy földhitelintézet felállítását 500.000 forint alaptőkével. A sajtó évek óta küzdött ennek megvalósításáért, abban a reményben, hogy az úrbéri tartozások megváltása az állam által egy ilyen hitelintézet vagy örökváltsági intézet útján lesz keresztülvihető.2 A magyar pénzügyminiszter, aki jól ismerte a földbirtokosok helyzetét, a törvénycikknek érvényt akart szerezni és ezért 1848 május 27-én felhívással fordult a törvényhatóságokhoz, megyékhez és szabad királyi városokhoz, amelyben a törvénycikk értelmezését fejtgetve szükségesnek vélte, hogy az egész országban legyenek a felállítandó intézetnek megbízottai, kik a kölcsönért folyamodóktól a szükséges iratokat átveszik, a biztosítékul szolgáló birtokot megbecsülik, telekkönyvezését eszközlik és a kölcsönt pénz- vagy hitellevél formájában átadják. Továbbá a lekötött birtokot időnkint megvizsgálják és állapotukról az intézetnek jelentést tesznek. 1 „Kumulative — Waisenkassen" ; ezek szervezését az 1790. február 11-i rendelet határozta el. 2 Pl. a Pesti Hírlap 1846. 67. sz. „Hitelintézet és örökváltság" c. cikkben.
