Századok – 1935
Szemle - Gr. Zichy Ladomér: A tatárjárás Magyarországon. Ism.: Csapody Csaba 486
486 SZEMLE. a távolkeleten az európai befolyás megsemmisítésére törekedtek, a monarchia szétdarabolására irányuló törekvésekről, Amerika beavatkozásáról, az összeomlásról és fegyverszünetről, csak a legfontosabbakat említve. Az óriási irodalomból válogatott bibliográfiát csatol minden egyes fejezethez s a gondos név- és tárgymutatóval nagyon megkönnyíti az olvasó tájékozódását. Ungar László (Pécs). Szemle. Gróf Zichy Ladomér : A tatárjárás Magyarországon. (Veszprémvármegye múltja. Kiadja a Veszprémvármegyei Történelmi, Régészeti és Néprajzi Társulat. 2. sz.) Pécs, 1934. 111 1. A szerző részletes vizsgálat alá veszi a tatárjárásról eddig alkotott képet ós úgyszólván minden pontjában igyekszik megváltoztatni. Az adatok és források hitelességét gyakran kellő alap nélkül is kétségbevonja. Az élénk színeket törekszik letompítani és a tatárpusztítást jelentéktelen epizóddá süllyeszteni, meiy a nemzet életére nem gyakorolt tartós befolyást. Sok érdekes, főleg a gyakorlati életből vett megállapítása van, melyet a későbbi feldolgozások nem hagyhatnak figyelmen kívül, bizonyításai azonban nem mindig meggyőzőek. — Nem az értekezés lényegét illeti ugyan, de azért megemlítjük, hogy nem tartjuk egészen szerencsés gondolatnak, hogy a fönti munkát olyan sorozatban tették közzé, melynek címe Veszprémvármegye múltja, mert az értekezésnek nem sok köze van az említett megye történetéhez. Csapody Csaba. Banfi,FIorio : Le StimmatedellaB.Marglierita d'Unghcria. Estratto da „Memorie Domenicane". Firenze, 1934. 8°, 18 1. A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy Boldog Margit az olasz hagyományban stigmatizált szentként szerepel. Fejtegetéseinek során arra az eredményre jut, hogy a stigmatizációs hagyomány forrása nem lehet más, mint a legrégibb Margit-életrajz : Garbelli János, más néven Joannes Vercellensis dominikánus generális mindezideig lappangó legendája, melyet töredékes formában Jorg Walter német fordítása őrzött meg számunkra. A kis értekezés beszédes bizonysága annak a megkülönböztetett tiszteletnek, mellyel az olasz hagyomány a szentéletű magyar királylány emlékét századokon át őrizte ós ápolta. Balanyi György. .Ionra. N.: Deux siècles d'histoire de Venise. Conférences données en Sorbonne. Revue historique du Sud-est Européen. 1932. 1—62. 1.) J. Velence XII XIII. századbeli történetét tárgyalja alaposan és helyenkint szellemesen. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a keleti császárságnak hiányzott a polgári osztálya, s Velence helyettesítette azt. Velence népe mintegy Byzanc külső polgárságát alkotta. Ez azonban nem akadályozta meg a fejlődő köztársaságot, hogy Byzanccal is szembeszálljon, ha érdekei úgy kívánták. A XI—XII. sz. fordulóján éri a meglepetés Velencét, hogy a magyarok lenyomulnak az Adria partjáig. J. szerint a horvát állam a Karoling-Mark folytatása volt, a horvát királyok Nagy Károly utódai, mint ő mondja: folytatói. Ezeket most a magyar állam helyettesíti, amely tehát szintén a Karoling-rend folytatása. Ezt bizonyítja a „király" név. A szláv kral átvitte a magyarokra a Nagy Károly-féle császári és királyi nagy eszme örökségét. Nincs különbség a magyar és horvát
