Századok – 1935

Történeti irodalom - Bernát Gyula: Az abszolutizmus földtehermentesítése Magyarországon. Ism.: Wellmann Imre 464

464 TÖRTÉNETI IRODALOM. József nádor iratainak két hatalmas terjedelmű és gazdag tartalmú kötetéből természetesen csak részleteket emelhettünk ki és számos kérdés — például a hadi eseményekkel kapcsolatos magatartása — futólagos tárgyalását is mellőznünk kellett, mivel azok bemutatására nincs terünk. A figyelem, amelyben D. kiadványának kötetei eddig is részesültek, meggyőzően tanúsítja, hogy a hazai történet művelői, a szakemberek tisztában vannak vállalkozása fontosságával. De ha valaki nem azért venné kezébe a köteteket, hogy József nádor korát minél előbb megértse, annak figyelmét is lekötnék az iratok, mert egyéni és eredeti, nemes vonásokban gazdagon bontakozik ki belőlük egy korszak kül- és belpolitikai küzdelmei között az államférfi mögött József nádor emberi alakja. Varga Zoltán. (Debrecen) Bernát Gyula : Az abszolutizmus földtehermentesítése Magyarországon. Budapest, 1935. 8°, 295 1. A magyar jobbágyság felszabadítása, mind lefolyásában, mind következményeiben, egyike a magyar agrár- és társadalomtörténet legfontosabb, de — sajnos — egyúttal legelhanyagoltabb kérdéseinek. Ismerjük ugyan nagyjából az események külső lefolyását, a bécsi abszolút kormány rendelkezéseit ; általánosságban tájékozva vagyunk a nagy megrázkódtatás következményei felől is. Arról azonban hallgat a krónika, hogy miként folyt le mindez a valóságban, hogyan sikerült az elvi szabályozást megvalósítani, átültetni az életbe ; ma még csak tapogatózunk abban az irányban, hogy mikép fogadta földesúr és jobbágya a viszonyok gyökeres változását ; s hogy mikép kezdett új életet a munkaerő és gazdasági felszerelés nélkül maradt főúr, vagy köznemes, akinek majorsági gazdálkodására az új rend, különösen ritkább lakosságú vidéken, döntő csapást mért, hogyan tette meg a paraszt az első, botladozó lépéseket a gazdasági önállóság terén : minderről úgyszólván nem tudunk semmit. Nagy és nehéz feladatot vállalna magára, aki ezekre a kérdésekre kívánna megfelelni, hiszen itt nemcsak a szükséges előmunkálatok hiányzanak, de részben még a forrásanyag is megsemmisült. B. a könnyebb végét fogta meg a dolognak s a többé-kevésbbé kitaposott úton próbál előrébb jutni, pedig a „Reichsgeseizblatt", az úrbéri törvényszékek és esetleg a megyei levéltárak anyagának felhasználásával bizonyára közelebb férkőzhetett volna a „földtehermentesítés" gyakorlati végrehajtásának problémájához. De míg a historikust a való élet érdekli, annak jellemző apró részleteivel együtt, addig B. figyelme most is, akár korábbi, „A magyar jobbágyfelszabadítás eszmeáralmatai" című művében, inkább az „elvi" meggondolások és döntések felé fordul, „későbbi munkafeladatául tartva fenn az egyes részletkérdések felderítését" (!) (276. 1.). Nem lep meg hát bennünket, ha új könyvének gerincét a jobbágyfelszabadítást szabályozó pátensek s a Reichsrat hozzájuk fűződő tárgyalásai alkotják. Kétségtelen, hogy a birodalmi tanács tagjainak véleményében értékes, eddig kiaknázatlan