Századok – 1935

Történeti irodalom - Domanovszky Sándor: József nádor iratai. II–III. k. Ism.: Varga Zoltán 460

462 TÖRTÉNETI IRODALOM. hogy az egész országnak javára szolgálna az alkotmány és közigazgatás megerősítése és javítása ; igyekszik bebizonyítani, hogy az e célt szolgáló munkálatok minél gyorsabb letárgyalása nem ütközik nagyobb akadályokba ; kiemeli azt is, hogy a munkálatokat a kiküldött bizottságok gondosan kidolgozták s így tartalmuk a rendek előtt máris ismeretes lévén, országgyűlési tárgyalásuk hosszabb időt nem kíván. De ha mégis hosszabb idő lenne erre szükséges, sem az országgyűlés elhúzódásával az adózókra nehezedő teher, sem az igazságszolgáltatás menetében bekövetkező késleltetés nem ad indokot, hogy az uralkodó továbbhalassza a tárgyalást. Az adózás célszerű rendezése és az urbáriumok javítása ugyanis az adózókat bőségesen kárpótolná. Ha az uralkodó a bizottsági munkálatok egész rendszerének tárgyalása elől mereven elzárkóznék, legalább azok egy részének felvételét szeretné a nádor elérni. Hangoztatja, hogy a rendek a viták alatt, a dolog természeténél fogva kevés alkalmuk lévén az ellenzékieskedésre, egyenesen mérsékelt magatartást tanúsítanának és követeléseikhez nem ragaszkodnának oly mereven, amint az sérelmeik és kívánságaik vitatásánál történt, sőt kérelmük teljesítése helyreállíthatná a kölcsönös bizalmat a király és az ország között. De nemcsak a jellemzésül kiragadott bizottsági munkálatok ügyében tanúsított a nádor a nemzet kívánságai iránt őszinte megértést — még a főrendi táblán is a kisebbséghez csatlakozva támogatta ekkor a rendek törekvéseit —, hanem más kérdésben is sokat fáradozott az ellentétek áthidalásán. Az iratok között gyakran találkozunk felterjesztéseivel, melyekben az uralkodót figyelmezteti az alkotmányra és a törvényekre. A királyt mindig úgy akarta befolyásolni, hogy határozatai ne sértsék a nemzet érzékenységét. Nem vonta meg jóakaratát az ellenzék arra érdemes tagjaitól sem. Ez a körülmény, valamint a magyarság érdekeinek és a rendek álláspontjának az uralkodó és kormány előtt kifejtett védelmezése az udvar bizalmatlanságát, sőt rosszalását vonta maga után s tápot adott ellenségeinek, hogy Ferenc előtt állandóan, hevesen és alattomosan támadják. Ez a támadás — mint láttuk — az 1805. évi háborús események után nyert különös indítást, a nádor passzív, de bölcs kormányzását igyekezvén félremagyarázni s nagy erővel újult meg az 1807-i országgyűlés folyamán. Ellenségei akkor azt állították, hogy a rendeknek nagyobb, még pedig jóérzelmű, de bátortalan része magát a főherceget okolja az országgyűlési tárgyalások kedvezőtlen menete miatt. Egyébként a nádor igen gyakran volt kénytelen lépéseket tenni a magyar hivatalok, így a helytartótanács jogkörének megvédelmezésére, valamint saját nádori tekintélyét is védelmeznie kellett: Ez utóbbira vonatkozólag különösen feltűnő példa a Vay-ügy. Amidőn báró Vay Miklós generálist a király az országgyűlésen tett kijelentése miatt katonai rangjától megfosztotta, a nádor egyrészt erélyesen kelt Vay védelmére, bizonyítván, hogy ez nem tett oly kijelentéseket, melyek súlyos