Századok – 1935
Történeti irodalom - Domanovszky Sándor: József nádor iratai. II–III. k. Ism.: Varga Zoltán 460
460 TÖRTÉNETI IRODALOM. Domanovszky Sándor : József nádor iratai. II—III. к. (Magyarország újabbkori történetének forrásai.) Budapest, 1929—1935. Magyar Történelmi Társulat. 8°, 888, 959 1. Hazai történelmünk egyik legkevésbbé felkutatott korszakára derítenek fényt azok a kötetek, amelyek D. rendezésében és összeállításában József nádor irataiból a „Fontes" sorozat keretén belül jelennek meg. Az a két kötet, amelyekről szólni óhajtunk, az iratokat 1805 tol 1809 júniusáig közli, továbbá a nádornak 1809 június 1-tői az év bégéig terjedő naplóját tartalmazza. Az 1809. évre vonatkozó ratanyagnak többi — a hadiállapot beálltától keletkezett — resze a következő IV. kötetre maradt, amely az 1812. évi országgyűlés bezártáig fog haladni. Ezzel párhuzamosan készül el ugyancsak D. tollából József nádor életrajzának az első kötete, amely a forrásanyag széles körültekintéssel megírt magyarázatául fog szolgálni, mint azt a már megjelent részlet1 is mutatja. A kiadás külső körülményeire vonatkozólag meg kell jegyeznünk,2 hogy D. nemcsak az anyag kiválasztásában járt el példaszerű gondossággal, hanem különböző bevezető és magyarázó jegyzeteivel könnyebbé teszi annak megértését, számos utalásával pedig a felmerülő részletkérdések vizsgálóit ösztönzi további kutatásokra. A kötetek anyaga sok vonást nyújt a tárgyalt korszak mélyebb megértéséhez s közelebbről József nádor egyénisége megismeréséhez. A nádor mindig, mint a nemzet érdekeinek éber, felelőssége és kötelessége tudatában levő képviselője tűnik fel. Feladatát még a legkétségesebb helyzetekben is higgadt körültekintéssel látja el s cselekedeteiért mindig vállalja a felelősséget. Midőn az 1805. évi események után a király környezetében ellenségei megindítják aknamunkájukat és Ferencet oly rezolúció kiadására bírják, amely a pozsonyi permanens deputáció eljárását és az egész nemzet mágatartását egyaránt megbélyegzi, a nádor tollat ragad annak kifejtésére, hogy nem helytálló egyik szemrehányás sem és magára vállalja a felelősséget : „Ha valami hiba történt, ezt csak az én rovásomra lehet írni." De nem marad meg a magyarsággal szemben csupán a jog álláspontján, hanem meggyőződéssel hangoztatja a király előtt, hogy Magyarország „méltán emelhet igényt arra a gondosságra, amelyben a német tartományok részesülnek". József nádor a békés fejlődés híve s államférfiúi bölcseségével minden alkalommal mérlegelni tudja a háborúval járó veszélyeket és nehézségeket. Noha teljes erejével fáradozik azon, hogy az ország minden lehetőt megtegyen, ami katonai erejének növelésére és annak ellátására szükséges — bár igyekezete rendszerint éppen a kormánykörök gondatlanságán szenved 1 József nádor teljhatalmú kormányzása 1805-ben. Budapesti Szemle. 1930. április—május. 2 Az I. kötet ismertetésével kapcsolatban bővebben ír erről Miskolczy Gyula. Századok. 1926. 743. skk. !.
