Századok – 1935

Értekezések - BARÁTH TIBOR: Magyar történet a francia középiskolákban 442

446 BARÁTH TIBOR. hatalmából, a három Frank-országra rontottak : Lotharingiára és Elzászra, Hainaut-ra és Flandriára; Champagne, a kettős Burgundia, Orléans, az Arles-királyság, Bajorország, Thüringia és Szászország ismerték meg vadságukat. Nyugat róluk vette az Ogrree-nevet, hogy legendái emberevőit megjelölje . . . nomád kalandozások ... a fehérekkel (szlávokkal, germánokkal, románokkal) való összeházasodások révén, ez a sárga faj átalakult ... az avaroknak, az ö rokonaiknak helyét foglalták el . . . a nagy hódítások vágya sokat foglalkoztatta őket." A mongol fajúság legendája, meg az ázsiai eredet, mint múlhatatlanul „világtörténeti jelentőségű" tények, minden francia tankönyvben megtalálhatók. Nyugat szempontjából ez a lényeg. Akik kedvesebbek és főleg „pontosabbak" akarnak lenni, azok megjegyzik, hogy a „hungarus, avagy magyar, turáni fajta".1 Míg mi így állunk a francia egyetemes történetben, addig a kisantant-országok „világtörténeti jelentősége" már akkor is megvan, amikor ezek még csak in nucleo léteznek. Dupont-Ferrier idézett könyvében például szükségesnek tartja fölemlíteni azt a negatívumot is, ami különben is téves, hogy a XVI. században „Románia igazában még nem szabadult fel a magyarok zsarnoki hűbérurasága alól".2 Mindezek a tankönyvek tehát semmit sem szólnak arról az éppen Európa szempontjából fontos kultúrmunkáról, amit a Duna völgyében az Árpádok végeztek. Elhallgatják, azt is, hogy Kelet-Európa leghatalmasabb állama évszázadokon át a miénk volt, elhallgatják a mi renaissance-kultúránkat, Mátyás királyunkat és a magyar állam egész középkori igazán világtörténeti hivatását. Szerintünk pedig mindennek, mint „lényegnek", minden idegen világtörténeti középiskolai tankönyvben sokkal inkább helyet kellene kapnia, mint példáid annak a tudományosan többször is megcáfolt mesének, hogy honnan jön a francia nyelv „emberevő" szava. A török-korról rajzolt képen lényeges vonásként két gondolat húzódik végig, persze megint nyugatos szempontból. Ezek : 1. Magyarország — mint terület — a Habsburg és a török hatalom versengésének tárgya, egyéni akarat nélkül ; 2. a magvai' nép, a bécsi kormányzat ellen lázongó csehekkel együtt, néha hasznosan avatkozik be a Habsburgokkal ellentétes érdekeket képviselő Bourbonok oldalán. Arról, hogy Magyarország egész Európának is tett volna szolgálatokat, hogy a kereszténység védpajzsa volt, megint nincs szó. Sőt az antemurale Christianitatisnak olyan groteszk ellenlábasa támad, hogy Buda volt „az Iszlám védpajzsa, bouclier de l'Islam".3 A felszabadító háborút Ausztria 1 Nouvel, E. : Histoire contemporaine, de 1848 à nos jours. Paris, 1930, Delagrave, 75. 1. 2 Dupont-Ferrier i. m. 9. 1. 3 Aimond, Ch. : Le XVNo et le XVINo siècle. Paris, 1927, J. de Gigord, 257. 1. A. Malet—J. Isaac : XVII« et XVIII« siècles. Paris, 1927, Hachette, 298. 1.