Századok – 1935
Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39
A MAGYAR NEMESI BIRTOK ELADÓSODÁSA 1848 ELŐTT. 51 európai szárazföld ekkor még egyik legjelentősebb tőkepiacáig nyúltak. Fel kell tennünk, hogy a rokoni és sűrűn ismétlődő házassági kapcsolatok révén bizonyos tőkevándorlás indult Magyarország felé hozomány- és egyéb formában. A kereskedő családok férfi- és nőtagjai, a házasságok erősen hangsúlyozott anyagi részével, szoros érdekszövetséget teremtenek az idegenben élő, most már rokoncsaládokkal, tőkeerejüket megnövelik és üzleti összeköttetéseiket kiszélesítik.1 A hazánkba telepedő zsidók élénk üzleti kapcsolatokat tartanak fenn származási helyükön maradt rokonaikkal, mint például a Morvaországból beköltöző liptószentmiklósiak.2 A Lengyel- és Németországból, Sziléziából, Morvából, Alsóausztriából és Bécsből idekerültek, ha szegényen is érkeztek, az előbb említett módon jelentős összegeket vontak új letelepedési helyükre, melyet a leggyümölcsözőbben kihitelezésekkel kamatoztattak. A hitelüzletet kereskedelmi tevékenységük középpontjába állítva, pozíciójukat hatalmas mértékben sikerült megerősíteniök. A magyar nemesi birtok jelzálogos terheinek még csak hozzávetőleges megbecsülése is igen nehéz feladat. Telekkönyv nem lévén, a terhek betáblázása a hitelező kérésére a megyei közgyűléseken történt, ahol az adósságbetáblázási jegyzőkönyvekbe, melyeknek vezetését már az 1723. évi 107. t.-c. kötelezővé tette, röviden feljegyezték a kötelezvények tartalmát és összegét. A váltótörvény meghozatalakor nagyobb biztosíték kedvéért az 1840. évi XXI. t.-c. ismételten elrendelte a betáblázási jegyzőkönyvek használatát. Ez időtől kezdve a kölcsönzések legtöbb esetben valóban a jegyzőkönyvbe kerültek, míg az előző évtizedekben előfordult sok olyan eset is, hogy 10—20, sőt 30 év múlva jegyezték fel a kölcsönzéseket. Erre leggyakrabban az késztette a hitelezőt, hogy a kamatokat rendszertelenül vagy egyáltalában nem kapta meg és az előrelátható csőd bekövetkeztével akarta biztosítani ilymódon követeléseit. A régi hitelező előtt az adós személyisége is elég biztosítéknak látszott követelései biztonságát illetőleg és például a baranyamegyei béllyei főhercegi uradalom követelését be sem jelentette a kölcsönnyújtás alkalmával, csupán 1844-ben kéri a megyét, hogy a 30—40 évvel előbb nyújtott kölcsönök kitáblázását iktassa jegyzőkönyvbe. így tehát sok felvett kölcsönről nem szerezhetünk tudomást. Ezenkívül az ősszegszerű megállapítások helyességét még két tényező nehezíti meg : 1. Az egész országra kiterjedő anyagot nem állott módunkban átvizsgálni ; ez több évre terjedő munka lenne. 2. Az alább közlendő megyék nemesi birtokain fekvő tei'hek végösszegét módosítani fogja az egész országra kiterjedő vizsgálat, mivel egy-egy birtokos-nemesnek több megyében szétszórt 1 E sűrű családi kapcsolatokra 1. A. F. Pribram : Urkunden und Akten zur Geschichte der Juden in Wien. Bécs, 1918. II. k. 531—544.1., Eheschliessungen in Wien c. fejezet. 2 Herzog Emil : A zsidók története Liptószentmiklóson. Bp., 1894. 20. és 35. 1.
