Századok – 1935
Értekezések - MENDÖL TIBOR: Gazdaság- és településtörténet a francia földrajzban 428
I 438 MBNDÖL TEBOR. szellemi, az immateriális hatótényezők legfeljebb csak mint analizálatlan durva komplexumok jelennek meg a francia geográfus ábrázolásában, aki így önként lemond arról a lehetőségről is, hogy ezekben a szellemi jelenségcsoportokban esetleg újból találjon materiális összetevőket. A valóság bonyolult : az összefüggések hatások és visszahatások sokszorosan ismétlődő sorozatát jelentik, mint ahogy két szembenéző tükör is a végtelenségig adogatja át egymásnak a közéje elhelyezett tárgy képét. A francia tudomány azonban erőszakkal teremt rendet a valóságnak ebben a formaérzékét sértő zűrzavarában, a tárgycsoportok körül meghúzza a határokat, többnyire ott, ahol azt a konvenció parancsolja, nem törődik azzal, hogy eleven kapcsolatokat szel át, s hogy ami a határon innen és túl marad, megmagyarázhatatlan, gyökértelen, elszigetelt ténnyé válik. A .valóságnak ugyanezzel a minden áron keresztülvitt megrendszabályozásával és formailag tetszetős, könnyen áttekinthető rendszerbe való beleerőszakolásával függ össze, hogy a jelenségek magyarázata a legtöbb esetben nem megy vissza túlmesszire az okozati összefüggések bonyolult láncolatán. A gazdasági életnek és a településnek vannak olyan jelenségei, amelyekben tisztán látszik a fizikai miliő valami sajátságának kényszerítő hatása, főleg negatív irányban, például bizonyos termelésmód bizonyos tájon lehetetlen : a legtöbbször azonban a jelenségek csupán arról tanúskodnak, hogy az ember kihasznált valami kedvező fizikai táj sajátságot. Kétségtelenül egyrészt az ember tudásán múlik, értékeli-e az ilyen lehetőségeket, felismeri-e többféle lehetőség közül a legkedvezőbbet, másrészt akaratán — akár szabad ez az akarat, akár valami más célszerűség irányítja —, hogy alkalmazkodik-e hozzájuk vagy szembehelyezkedik velük. Ha az ember szembeszáll a fizikai akadályokkal, vagy győz, vagy elbukik, aszerint, hogy képességei adott kultúrfokon és adott tájban hogyan viszonylanak az akadályhoz. A tapasztalatlanságból vagy szándékosan kedvezőtlen helyre telepített város esetleg elpusztul, esetleg fennmarad, de fenntartásához és fejlesztéséhez kétségtelenül sokkal nagyobb emberi energiakifejtés szükséges, mintha kedvezőbb helyre települt volna. Sőt a kérdés még bonyolultabb is lehet. Egy hegytetőre épült város fekvése mai szemmel kedvezőtlen, helyválasztása célszerűtlen, ellenben a múltban nem volt az. Itt tehát valami fizikai táj sajátságnak múltbeli, a maitól különböző értékelésével állunk szemben. Lehetséges, hogy a szóbanforgó város a múltban olyan naggyá nőtt, hogy ma puszta jelenlétével megakadályozza, hogy valamelyik a közelében, mai értékelés szerint kedvezőbb helyen fekvő település várossá növekedjék. Ilyenkor szokás egészen pongyola terminológiával „történeti" tényezőkről beszélni, mintha az ellentéte volna a „földrajzi" tényezőknek, mintha a kettő kizárná egymást. Ez a fogalmazásmód a jelent a földrajz, a multat a történelem birtokának tekinti, holott „földrajzi" tényezők minden időben hatottak, csakhogy koronkint más módon ; emellett az elnevezések homályos komplexumokat takarnak :
