Századok – 1935
Értekezések - MENDÖL TIBOR: Gazdaság- és településtörténet a francia földrajzban 428
GAZDASÁG- ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNET. 435 sorakoznak egymásután : eltéréseikből hámozható ki a fejlődés vonala. A problémáknak ez a kikerekítése, amely ebben az esetben anyagtöbbletet jelent, rendszerint párosul egy negatívnak nevezhető kikerekítéssel is : a mult szemlélete egy bizonyos önkényesen kiválasztott kor keresztmetszetének megrajzolásával kezdődik ; ebből a korból tehát mindent felölel a monográfia, a megelőzőekből viszont semmit, még akkor sem, ha valami mai jelenség gyökere egészen idáig visszanyúlik. Ebben az esetben tehát a geográfus a formai kerekdedség kedvéért feláldoz olyan anyagot, amelyre pedig a célkitűzéséhez szigorúan ragaszkodó földrajznak szüksége lenne. Igaz, hogy a legtöbbször a régebbi idők adatainak meggyérülése kényszeríti a múltban visszafelé tapogatózó kutatót ilyen éles korhatár meghúzására, elvi szempontból azonban lényeges tudnunk, hogy a szerző szándékosan vágja el az időbeli összefüggések fonalát, még olyankor is, ha azokat egyik vagy másik jelenséggel kapcsolatban tovább lehetne visszafelé nyomozni, ellenben az adatok már nem elegendők a teljes időkeresztmetszet megrajzolásához. Ez nyilvánvaló logikai ellentmondás elmélet és gyakorlat között, nem pedig a földrajz feladatának és célkitűzésének a miénktől eltérő „francia" megfogalmazása. Elvileg a francia geográfusok is azt hirdetik, hogy a mult ismerete csak a jelen megmagyarázása céljából szükséges.1 a meggazdagodott városi polgárok birtokai a túlnyomóak, mellettük kisebb számban gazdag parasztok birtokait találjuk és csak nagyon kevés papi és nemesi birtokot, azt is bérlők kezén ; Cambrésisben ellenben éppen a nemesi birtok az uralkodó és nagyon sok a teljesen nincstelen, mezei munkát vállaló, házi ipart folytató lakos. Ezeknek a viszonyoknak részletes feltárását a forradalom okozta nagy átalakulás ismertetése követi. Flandriában megerősödik a polgári birtok, Cambrésisben az apró és csak részben életképes paraszt birtok. A XIX. században a nincstelenek a nagyvárosokba özönlenek, majd követi őket az új parasztbirtokosok önállóan megélni nem tudó csoportja is ; utóbbiak földjeit a tehetősebb parasztok vásárolják össze. Lehetetlen lenne itt csak fel is sorolni valamennyi ilyen jellegű munkát. A feldolgozott problémák változatosságáról azonban könyvek címei is tájékoztatnak. íme néhány példa : Jardé, A. : Les céréales dans l'antiquité grecque. Toulouse—Paris, 1925. Sclafert, Th. : Le Haut-Dauphiné au moyen âge. Paris, 1926. (A XI—XVI. század egész gazdasági élete : népesség, birtokviszonyok és termelés, ipar és kereskedelem ; ezek egymással és a táj sajátságaival való összefüggése) Capot—Rey, R. : Le développement économique des pays sarrois sous la Révolution et l'Empire, Paris, 1928. (főleg a bányászat és vasipar fejlődése). 1 ,, . . . les géographes, préoccupés avant tout de l'état actuel et, dans le passé, de ce qui concourt à l'explication de l'état actuel, . . ." — mondja egy könyvismertetésben R. Musset. (Annales de Géographie, XL. (1931), 566. 1.) Cholley, A.: Les Préalpes de Savoie (Génevois, Bauges) et leur avant-pays (Paris, 1925) c. munkájában 150 oldalt szentel a XVIII. sz. gazdasági életének ismertetésére. Emm. de Martonne meg is jegyzi róla : „Un géographe peut regretter de voir tant de place accordée à des faits du passé, dont les uns n'ont 28*
