Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 414

426 SZENT-IVÁN VI BÉLA. fejtette ki indítékai közül a legmegfelelőbbeket. Működése a viszonylagos nyugodt fejlődésű erdélyi szász egyházon belül egyezik meg legjobban németországi szerepével. Támadó jellege a nálunk csak mérsékelten kialakuló ortodox egyházi szervezet kinövései ellen alig érvényesült. A Felvidéken a szervezkedő ortodoxiával egyidőben Pozsony meghódítása révén magához ragadja az iskolák irányítását, míg a Dunántúl ő hívja életre a leromlott evangélikus egyházat. Irodalma majdnem teljes egészében fordítás, de ismét a viszonyokhoz mért tudatos válogatás érvényesül az átültetésben. Míg Németországban a pietizmus sűríti magába a kor leíki kívánalmait, nálunk a rokon vallási áramlatok mind lecsapódnak. Bár külön-külön területen, de nem szigetelődtek el. Már a vallási irodalom terén is jelentkezik a kölcsönhatás. A kor szépirodalmi megnyilvánulásai ennélfogva nem csupán benne, hanem a XVII. század rokon vallási mozgalmainak egységes világában gyökereznek. Ugyanaz az elmélyülő hangulat lesz forrásuk, mely részben e mozgalmak táplálója, részben pedig nyomukban fakadt. A XVII. és XVIII. század sajátos elmélyülő áhítatának szépirodalmi indítékait elsősorban az általa termelt életforma keltette fel. Ennek a bensőséges, önbíráló, bűnbánattal telt életnek legmegfelelőbb megnyilvánulási formája az önvallomás volt. Ez vagy a művészi önkifejezés lírájában, vagy nem kis mértékben formalizmus ellen küzdő elveinek folyományakép, a formátlan prózai önéletrajzokban jut napvilágra. Az önvallomások egyik fontos feltételét, az önmegfigyelést, természetesen már a középkori szerzetesi reformmozgalmak felkeltették, de az egyén nagyfokú megvetése, az erős alázat érzete alkalmatlanná tette a szerzetest arra, hogy lelkiéletét értékelje is. Csak a XVII. század augustinismusa nyomán felvirágzó individualizmus vezet az önanalizálás bíráló álláspontjára. A lelkiismereti harcok, a lélek vergődése, a kegyelemélmény keresése, a lélek megtérési fokozatainak éles szemlélete a lelki fejlődésnek oly nemű megfigyelését idézte elő, mely a kor irodalmi tendenciáinak, különösen a szubjektiválódás folyamatának és a szentimentálizmusnak gazdag termőtalaját képezte. A lélek érzékenysége a pszihologizáló, a gyakorlati vallásosság pedig a moralizáló irodalmi tendenciák alapjaivá vált. Németországban a polgári rend, melynek protestáns része a pietizmus hordozója volt — az irodalomban rövidesen vezérszerepre tesz szert, A német irodalom fejlődésében jelentős szerephez jut általuk a pietizmus. Érvényesíti indítékait s míg keletkezésekor az érzelem jogait védve az orto-