Századok – 1935

Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390

KÖZÉPKORI -JOBBÁGYSÁGUNK SZABAD KÖLTÖZÉSÉRŐL. 396 mai fosztogatták.1

Első pillanatra különösnek látszik a jobbágyok kérése. Vájjon miféle érdekük fűződött ahhoz, hogy a szomszédos földesúr jobbágyaival számuk megnövekedjék? Aligha más, mint hogy ezáltal terheiken kívántak könnyíteni. És e teher egyéb, mint robotmunka nem lehetett. A jobbágyterhek közül csupán a robotolás az, ami az egyes jobbágyokra annál inkább válik elviselhetővé, mennél többen vannak, akiket ennek ellátása terhel. Az egyes paraszt adózóképességét a jobbágynépesség számának növekedése nem hogy növelné, hanem inkább csökkenti. Adózó és robotoló parasztság, mint egymástól mereven elkülöníthető, önállóan magukban álló társadalomelem tulajdonképen talán sohasem volt ismeretes nálunk, aminthogy a felettük álló. gazdasági erőikre igényt tartó, nagy szervezetek, a Gutsherrsehaftok és Grundherrschaftok fogalmi megkülönböztetése sem oly egyszerű a magyar középkort illetőleg. Mégis, mivel mindenütt, ahol bizonyos dolgok megállapítására, nehezen mérlegelhető tények körülírására van szükségünk, kénytelenek vagyunk a valóságban soha tisztán elő nem forduló jelenségek, intézmények absztrahált fogalmával élni, itt is nevezhetjük talán a ,,Gutsherr"-t robotoltató, a ,,Grundherr"-t pedig adóztató földesúrnak. Hisz a kettő között a legfőbb különbség — jobbágyaikhoz való viszonyukat vizsgálva — az volt, hogy, míg a „Gutsherr" nagyobb területeket tartván saját kezelésében, inkább volt rászorulva az ingyenes jobbágymunkára, addig a „Grundherr" jobbágyainak termény* és pénzadójából élt.2 Az újvárosiak robotoltató földesúr jobbágyai lehettek. Valóban, Szilágyi Erzsébetről tudjuk, hogy kitűnő gazda volt. Officialisaihoz intézett gazdasági utasítások nagy számmal maradtak fenn tőle. Ezekből az utasításokból, valamint nem régen kiadott okleveleiből világosan kitűnik, hogy birtokainak irányítását kezéből soha ki nem engedte. Jobbágyaitól nem adót, hanem munkát kívánt. Okleveleinek kiadója. Ányos Lajos, néhány szóval igen szépen jellemzi Szilágyi Erzsébet nemes erkölcsi felfogását, amely még más földesurak jogainak épségben tartása felett is őrködött.3 Biztosra vehetjük s erre talán hangsúlyozottan is felhívhatjuk a figyelmet, hogy azokat az utasításait, melyekben 1 Ányos id. közlése : Levélt. Közi. VI. 254. 1. 2 A magyar irodalomban — tudtommal — Komoróczy György érintette először a középkori Gutsherrschaft és Grundherrschaft különbségét, egv ismertetés kapcsán. (Századok, 1930. 790—795. 1.) 3 Levéltári Közi. V. 59—63. 1.