Századok – 1935

Értekezések - KRING MIKLÓS: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről 390

394 KR1XG MIKLÓS. alapító oklevelének végén, a kezdetleges határleírás befejezése után a szerzetesek szolgálatára rendelt munkásoknak számszerinti felsorolását.1

Több mint két évszázadon át az adománylevelek megformulázása a tihanyi oklevél ősmintáját mutatja. Mindössze a jogok körülírása válik pontosabbá, az igen kezdetleges határleírás mind precízebbé lesz,2

az ingó vagyon felsorolása körülményesebb. Ha az oklevélben felsorolt értékek pontosabb, vagy pontatlanabb körülírásából, meghatározásából szabad ezeknek csekélyebb, vagy nagyobb jelentőségére következtetnünk, akkor a korábbi századokban az emberi munkaerőnek nagy értékével szemben a földnek értéktelenebb voltát állapíthatjuk meg. A birtokok elhatárolását kezdetben bizonyos hozzávetőlegesség, elnagyoltság jellemzi. Ezzel szemben a szolgáló népek felsorolása már legelső hiteles emlékünkben, a tihanyi alapító oklevélben is a lehető legpontosabb. Ez a pontosság, részletezettség bizonyos ideig még fokozódik : a condicionáriusokat igen gyakran név szerint is felsorolják.3

Tudjuk azonban azt is, hogy a határleírások megbízhatósága, pontossága idővel szintén emelkedett. Formulái teljesebbekké váltak. A XIII. század végére a magánbirtokok határainak megállapítása már igen gondos eljárás alapján ment végbe. Kétségtelen tehát, hogy amíg a XII. század vége felé a szolgáló népek felsorolása mind szegényesebbé és ritkábbá válik ós az adományozási oklevelek megelégszenek a földek enumerálásával, esetleg a mansiok számának megállapításával, addig az elsorolt földek térbeli meghatározása, körülírása részletezővé és pontossá lesz. Mindjobban szaporodik azoknak a donációs okleveleknek száma, melyek földadománynál egyebet nem tartalmaznak.4 1 Pannonhalmi Rendtörténet X. 487. skk. 1. 2 A határleírás kezdetben a birtok fekvésének (situs) közelebbi megjelölésében merül ki. Később azután mind több és több határponton keresztül meghúzott vonal nyomonkövetése volt a határbejárás feladata. A XIII. századból már igen pontos metalis okleveleink maradtak. V. ö. A bécsi gr. Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet IV. Évkv. 6—8. 1. (1934.) 3 Ezekre a sok esetből néhány jellemző példa : 1002 (ill. 1109) : Czebe Gy. : Szent István veszprémvölgvi donátiójának görög szövegéről 10: 1. (Ak. nyelvt. ért, XVII. 8.)"; 1075 : Mon. Strig. I. 53 ; 1135: Fejér: Cod. dipl. II. 82. és VII/5. 100. (nevek!) ; 1181: Szentpétery : Regesta I. 43—44. (nevek !) ; 1198 : Fejér : II. 344. ; 1201: Hazai okmánytár V. 4. (nevek !) ; 1208: Fejér: III/l. 58. (szolgáló népek neveivel) ; 1228 : Hazai okmánvtár. II. 2. (nevek !) ; 1237: Mon. Strig. I. 321. és 1245 : Orsz. Ltár. Dl. 287. (szolganépek felsorolása). 4 így pl.: Wenzel: ÁUO. X. 13. (1291); u. o. 33. (1292);