Századok – 1935

Értekezések - UNGÁR LÁSZLÓ: A magyar nemesi birtok eladósodása 1848 előtt 39

A MAGYAR NEMESI BIRTOK ELADÓSODÁSA 1848 ELŐTT. 43 gazdasági élet, a Nyugateurópában hatalmas lendülettel előre­törő kapitalizmusnak és a tőszomszédságunkban kifejlődés­nek indult osztrák-németnek nem akart ismét, mondhatjuk, történelmi korszaknak beillő időre kiszolgáltatva lenni, hanem tisztes és érdekeivel kiegyeztethető viszonyba óhajtott kerülni, úgy a negyvenes évek folyamán elérkezett a cselek­vés órája. A kérdés megoldását halaszthatatlanná a nyugati és világpiaci helyzet avatta. A magyar gazda esélyeit búza, bor, gyapjú, bőr alacsony árai mellett az egyre fokozódó mindennapos verseny fenyegette. A konkurrencia, a racio­nális és tudományos mezőgazdasági üzemvezetés szellemi és tárgyi előnyeinek birtokában olcsón, jobbat és többet ter­melt. Évről-évre fejlettebb közlekedési eszközeivel, kitűnő szárazföldi és vizi úthálózattal, csekély fuvardíjak mellett olcsóbban, gyorsan tudta termeivényeit piacra hozni. Két, mezőgazdaságunkat közelről érintő példán mindennél beszé­desebben látható e fejlődési különbségekből származó köz­vetlen veszteség és távolabbi veszély. A nyersgyapjút, egyik legkeresettebb cikkünket, mely­ből, mondhatjuk, egyedül pénzelt a birtokos nemes, sőt job­bágy is, már a negyvenes évek felé a német piacon megjelenő orosz, de főleg ausztráliai gyapjútermelők versenye fenye­gette. Az ausztráliai termelők minden eddig ismert mennyi­séget felülmúló árutömegeinek gyors megjelenése a londoni piacon, amely e cikk világpiaci árának szabályozója volt, valamint az áru minőségbeni állandósága, a fajták egyöntetű osztályozása, ellentétben a legtöbbször hanyagon kezelt és gyenge minőségű magyar gyapjúval, olyan tényező volt, amely még a pesti piacon is érzékeny árcsökkenésre vezetett. Ezenkívül rontotta az árakat az is, hogy a külföldi vásárló a szállítási költségeket a vételárba számította, ami a kivitel fokozását is hátráltatta ; pl. a viteldíj, tranzitóvámok Lon­donig 16 forint 55 krajcárra] terhelték a magyar gyapjú mázsáját.1 A szállítási költségek nem voltak sokkal kisebbek Porosz-, Olasz- és Franciaország felé sem. Az áralakulás ingadozását fokozta még a piacra kerülő mennyiségek foly­tonos és jelentékeny egyenetlensége ; egy-egy vásárra néha 10—12.000, néha 50—60.000 q került és'ez is 2—5 forintos árcsökkenést idézett elő. Külföldi viszonylatban az évek óta folyó küzdelem — az ausztráliaiak angol tőkék támogatá­sával szívós következetességgel folytatták ezt, részünkről viszont semmi sem történt ezirányban — kimenetele nem 1 Társalkodó, 1837. évf. 20. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom