Századok – 1935

Szemle - Mihalik; Alessandro: L’origine dello smalto filogranato. Ism.: Kampis Antal 365

SZEMLE. 365 Magyarország és a Szentszék, I. 286. 1.) miatt érdeklődéssel vettük kezünkbe e tanulmányokat, melyek elseje a szent Epistolariumának a bécsi nemzeti könyvtár kiadatlan, XV. századi kódexét ismerteti, másodika pedig pontos jegyzékét adja a Szt. Katalintól származó 372 levélnek. E tanulmányokból kitűnik, hogy a sienai szent nemcsak Lajos királlyal, hanem Erzsébet anyakirálynéval is kapcsolatban állott, akihez írt levele tudtommal eddig észrevétlen maradt a hazai irodalomban. Ezt a levelet szerzőnk az említett bécsi kódexben találta, de megvan a sienai S. Domenico (G. Gigli : L'Opere di S. Caterina. Siena, 1713. III. 522. 1.) és a római Casanatense (N. Tommaseo: Le letztere diS. Caterina, Firenze, 1860. II. 380.) kéziratában, sőt P. Misciattelli (Le lettere di S.JCaterina, Siena, 1913. II. 346—352. 1.) kiadásában is. A tudós kiadó azonban, megtévesztve a levél egy kitételétől, azt hiszi, hogy az Nagy Lajos uralkodásának (1342—1382) első éveire vonatkozik, midőn a gyermekkirály helyett édesanyja uralkodott. Következtetése azonban helytelen, mert Erzsébet királyné később is kormányozott, sőt 1370-től kizárólag ő kormányozta Lengyelországot. S csakugyan, a levél tartalma jóval későbbi időre, a 70-es években bekövetkezett eseményekre utal. Szt. Katalin ugyanis arra buzdítja a királynét, hogy nyerje meg fiát a pápa által tervezett török elleni hadjárat ügyének, s bár nem nevezi meg a pápát, nyilván XI. Gergelyt (1370—1378) kell értenünk, aki 1372-ben ismételten háborúra szólította fel a magyar királyt a török ellen (Mon. Hung. Hist. Acta Extera III., 22., 40.). Ily körülmények között Szt. Katalin közbenjárása csakis 1372 végén, vagy 1373 elején történhetett, következéskép ez időtájra kell helyeznünk a szóbanforgó levél keletét. A másik, Nagy Lajoshoz 1380 körül írt, s Fraknóitól már ismertetett levél nem fordul elő a bécsi kódexben, de az ismert Theiner-féle kiadáson kívül, mint I). is megjegyzi, ki van adva Gigli (188. sz.), Tommaseo (357) és Misciattelli gyűjteményeiben is. E levelek miatt is jogos érdeklődéssel várjuk az Epistolarium kritikai kiadását, melyet az Istituto Storico Italiano D. személyében valóban avatott kezekre bízott. Ilanfi Florio (Róma). Kellogg, Charlotte: Jadwisra Poland's Great Queen. New York, 1931. 8°. XXVIII + 304 1. Nagy Lajos király leányának, a Lengyelország történetében nem kevésbbé nagyemlékű Hedvig királynénak népszerű életrajzát írta meg ebben a vaskos kötetben egy lelkes és tudós amerikai írónő. Munkáját Lengyelország első elnökének, az Amerikában oly nagyrabecsült Paderewskinek bevezetése ajánlja az angolszász közönségnek. K. könyve megérdemli nemcsak a lengyel, de a magyar közönség és a magyar tudomány figyelmét is. A szerző gonddal igyekezett a magyar és lengyel irodalomból összegyűjteni mindazt, amit hősére vonatkozóan talált, s anyagát művészi kézzel önti irodalmi formába olyképen, hogy könyve azon amerikai olvasók számára is élvezetes olvasmány, akik eddig mit sem tudtak az európai történetnek erről az alakjáról. Ez a mű ismét azt igazolja, hogy a történelem tényeinek, igazságainak a nagyközönség körében való népszerűsítésére a legalkalmasabb forma az életrajz, ennek kereteit lehet kitölteni a társadalmi és politikai történet jellemző és hű képeivel. K. könyve hősének életrajzán túl megismerteti olvasóit a magyar és lengyel történet és társadalmi fejlődés jelentős szakaszaival is. A magyar történetírás eredményeire gróf Klebelsberg Kunó, Lux Kálmán és Bobula Ida hívták fel szerencsés módon a szerző figyelmét. Tóth László. Milialik. Alessandro : L'origine dello smalto filogranato. (Pubbli-