Századok – 1935

Történeti irodalom - Schnabe. Franz: Deutsche Geschichte im neunzehtnen Jahrhundert. I–III. k. Ism.: Varga Zoltán 358

TÖRTÉNETI IRODALOM. 361 történelmi teljesítményét éppen a jogállam megteremtésében találja meg. A liberalizmus törekvése ugyanis az volt — mondja Scli. —, hogy az önkény helyébe a jogot és törvényességet állította : nem a hatalom elérése és a jólét biztosítása szemében az állam legfőbb célja, mint ahogy a királyi abszolutizmus vagy a jakobinusok diktatúrája hirdette, hanem a jog megvalósítása. A polgári gondolkodásnak és a jogállam gondolatának első, nagyjelentőségű német képviselője Kant lett azáltal, hogy az erkölcsi elveket az eudaimonista filozófiától és a célszerűségi szempontoktól megszabadította és az államot úgy határozta meg, mint az embereknek törvények alatt való egyesülését. A történelem és az ember legfőbb feladatát Kant egy teljesen igazságos polgári alkotmány megvalósításában jelölte meg, ezt nevezvén ő szabadságnak. A politikai szabadság Kant szerint nem szabadosság bármit tenni, amire az embernek kedve van, hanem lehetőség annak cselekvésére, amire joga van. Amennyiben az állam célja az új elmélet szerint nem a jólét, hanem a jog biztosítása lett, ebből következett az állam működési körének korlátozása s arra szorítása, hogy a jog gyakorlását biztosítsa. Meg kell vallanunk, hogy meggyőződésünk szerint ezen a ponton Sch. nem mutat reá elég határozottan arra a különbségre, ami a korai és későbbi liberalizmus felfogásában nyilatkozott. Bár a liberalizmus az államot a jog biztosítójának tekintette, mégsem elégedett meg azzal, hogy annak hatáskörét puszta tagadólagos álláspontra szorítsa, hanem reformjai révén az egyén legbelsőbb ügyeibe avatkozott bele. Azt hisszük, e tekintetben sokkal jobban fogja fel a korai liberalizmus jelentőségét K. Diehl, aki szerint a liberalizmus valóságos államkultuszt űzött. Az államnak, a liberális tanítások szerint — amint azt Diehl megállapítja — a szabad és egyenlő emberek társaságának kell lenni, ahol mindenki az egész javát szolgálja, az állam gondolata minden szívet betölt és általános lelkesedést kelt, e világi istennek a szolgálata új istentisztelet és kultusz formáját ölvtén fel. Az államnak ily felfogását megváltoztatják az anarchia társadalomfilozófiai irányzatának elméleti képviselői, kik az egyén szabadságát hirdetik s kiknek elgondolásai felszívódva a liberális tanításokba, a liberalizmus irányát is megváltoztatták (Socialismus, Kommunismus, Anarchismus. Jena, 1923). Ez a kor lett a liberalizmus hanyatlásának kora, midőn az elveszítve rugékonyságát és reformkészségét, megszűnt építő szellemi áramlat lenni. Jól látja azonban Sch., — hogy művéből még egy, számunkra tanulságos problémát ragadjunk ki — a liberalizmusnak a belső ember megnemesítésére való törekvését, melyre a német iparlétesítő törekvésekkel kapcsolatban mutat reá (III. 276.). A német indusztrializmus úttörői nem akarták a gépek által az életet eldurvítani, jól tudták, hogy az ipar legjelentősebb feladatának az ember szolgálatának kell lennie s meg voltak győződve, hogy a technika által az életszínvonal emelkedése nemcsak az élet-