Századok – 1935

Történeti irodalom - Viski Károly l. Bátky Zsigmond 334

TÖRTÉNETI IRODALOM. 339 szerzők a „létfenntartás követelménveiben" találták meg s az elsőrendű életszükségletek alapján a táplálkozás, építkezés, bútorzat, fűtés, mesterkedés, viselet, (a II. kötetben:) gazdálkodás, díszítőművészet és a hagyomány tárgyai főcsoportjaiba sorolták az egyes jelenségeket. Ez az osztályozás kétségtelenül indokolt s a kutatás mai állásának bizonyára a legmegfelelőbb. Legfeljebb arról lehetne vitatkozni, hogy indokolt-e a szellemi néprajzból kiragadni a hagyomány tárgyait s nem lett volna-e logikusabb sorrend például ez : település, gazdálkodás, táplálkozás, viselet, mesterkedés és népművészet (ez utóbbi kettő együtt). A lényeges azonban az, hogyT bemutatásra kerül a nép életével kapcsolatos minden, féle tárgy és munkamód a maga kerekded teljességében és sokoldalúságában. Hogy ez mit jelent, csak akkor tudjuk felmérni igazán, ha szem előtt tartjuk, hogy a fentebb említett új nagy német néprajz szövegkötetében a tárgyi részt csupán a ház, viselet és népművészet képviseli s mindez együttvéve kénytelen beérni a terjedelem negyedrészével, másfélszáz lappal. Messzire vezetne akár csak egészen vázlatosan is szemlét tartani az egyes fejezetekbe sűrített gazdag anyag felett. Meg kell elégednünk azzal, hogy a munka gondolatmenetét főbb vonalaiban vázoljuk s rámutassunk azokra a részekre, melyek a történészt különösen érdeklik. A táplálkozás című fejezetben В. a primitívebb formáktól a fejlettebbek felé haladva, sorra bemutatja a gyűjtögető életmód emlékeit, a nyers táplálék feldolgozási és eltartási módjait, a sütés-főzést, ételeket-italokat s az evéssel kapcsolatos szerszámokat. De már elöljáróban megtudjuk, hogy e i'észben a rendelkezésre álló gyűjtött és leírt tárgyi anyag még nagyon is hiányos s ezért „a magyarság táplálkozásának képét tudományosan megrajzolni ma még lehetetlen". A végső mérlegelés során annyi mégis kitűnik, hogy idevágó szerszámaink nagy része középeurópai hagyaték s — amint az a nyelvészet eredményeinek körültekintő értékesítéséből adódik — leginkább német, a kezdetlegesebbje szláv közvetítéssel jutott el hozzánk. Közelebbről érdekli a történészt az építkezést tárgyaló fejezet, — az ősi elemek t. i. itt, meg a gazdálkodás terén maradtak meg legháborítatlanabbul, — melybe beolvasztva találjuk a településről szóló részt is. Nem B. hibája, ha a településformákra alig jutott több 10 lapnál. Elmaradott településtörténeti irodalmunkat terheli a mulasztás, ha még csak tapogatózva beszélhetünk csoportos és soros, vagy utcás faluról, csoportos és kerített (zárt) udvarról s ezek eredetéről és többet csupán a tanyarendszerről tudunk mondani. Még a házról szóló ismereteink is sok kívánni valót hagynak hátra. В., a kérdés legjobb ismerője, úgy véli, hogy parasztházaink belső tagozódásuk szerint a főbb európai típusokba illeszkednek be, de a magyar és idegenből átvett elemeket ma még nem tudjuk kellőképen különválasztani rajtuk. Ha a kezdetleges hajlékokból kiindulva, apróra megtekintjük a ház építését, egyes részeit és belső tagolódását (utóbbit élesen elkülönítve a külső formától, melyre a nemzeti jelleg jobban 22*