Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

PÁZMÁNY PÉTER IKONOGRÁFIÁJA. 287 később tárgyalandó másik pazmanenmi képről, említi, hogy van azonkívül a Pazmaneumban Pázmánynak még egy portréja, mely az előbb említett vonásaitól eltér, inkább a pannonhalmi portréhoz hasonlít, és 1769-es évszámmal van ellátva. Már most az a kérdés, azonos-e a Rimely által említett portré a mi pazmaneumi első portrénkkal vagy nem. Az elmosódott évszám, mint bármilyen más évnek, így 1769-nek is olvasható, az említett átfestés, mely a számokat csaknem teljesen eltűntette, történhetett Rimely adata, vagyis 1865 óta is. A kép stíluskritikai vizsgálata megerősítené azt a feltevést, hogy a portré a XVIII. század második felében készült. A kép egésze mérsékelt művészi kvalitású, de egyes részletek, és itt elsősorban a csipke kezelésére gondolunk, elég fejlett technikai készséget árulnak el. Mindez egy XVIII. század második felében dolgozó, kisebb jelentőségű mesterre igen jellemző lehet. A két portré tehát ilyen alapon identifikálható. Ha azonban ezt elfogadjuk, a kép egykorúságáról, természetutáni készültségéről már nem lehet szó. Ilyen esetben azonban rögtön felmerülhet a kérdés, nem megy-e vissza autentikus eredetire, azaz tekintve, hogy dokumentumanyagunkban ilyen nem ismeretes, nem tart-e fenn számunkra elveszett autentikus portrét. Valószínűnek kell tartanunk, hogy a bécsi Pazmaneumban, mint Pázmány által alapított egyik legjelentősebb intézetben, ha nem is már életében, de okvetlenül nemsokára halála után, közvetve vagy közvetlenül természet után, elkészíttették portréját. Pontos adatunk erre nincs, csak Rimely említi azt a — már késői — adatot, hogy a Pazmaneum első centennariumi ünnepségeinek alkalmával, az ebédlőben a kollégium maecenásainak portréi függtek, az istentisztelet alatt pedig az oltártól jobbra Pázmány képe volt elhelyezve.1

Ha portrénkra vonatkozólag elfogadtuk az 1769-es dátumot, akkor itt 1723-ban, csak egy régebbi képről lehet szó, esetleg a feltételezett, portrénk által fenntartott, autentikus portréról. Ezt a feltevésünket igazolni, régebbi adat hiányában, nem tudjuk. Az autentikus portréra való visszamenés lehetőségét azonban portrénktól teljességgel meg nem tagadhatjuk, közelebbről is meg kell tehát vizsgálnunk. Rimely szerint a pannonhalmi portréhoz hasonlít, főbb eltéréseit már említettük, kérdés, hogyan magyarázhatjuk ezeket. 1769 fert, magisque consimilis est imagini illi, quae . . ." (Folytat áf át lásd már i. h.) 1 Id. m. 128. skk. 1.