Századok – 1935

Értekezések - IFJ. VAYER LAJOS: Pázmány Péter ikonográfiája 273

282 IF J. VAYER LAJOS. említett portré valószínűleg csak az elsőnek észbeötlő portrét jelenti és így még annak autenticitására sem következtethetünk az ötletszerű összehasonlításból, amint ennek a portrénak későbbi vizsgálata is ezen feltételezésünk mellett fog szólni. A leírást így folytatja : „Arcbőre összeszáradva bár, és orr meg ajk nélkül, megvan még, s fején a jezsuitaformájú, háromszögletes, egyszerű fekete posztóból készült quadratum, mint az említett képeken láthatni. Csontjai . . . többnyire megvannak még . . . Haja, szakálla és bajusza ép még, bár természetesen többé nem teljesen. Hullája fölött veres damask reverend a terül, mely középig gombokkal ellátva, onnan egész végig nyitva áll és kabátformájú, colláréja nincs, hanem reverendájának gallérja pótolja helyét, úgy mint a jezsuiták máig is hordják. Lábán egyszerű bőrcipők . . ." Végül megemlíti, hogy a koporsó hossza 6', szélessége 1'2". Knauz leírása, mint látjuk, bármilyen pontossággal is történt, a legfontosabb rész, az arc leírására alig terjed ki és fénykép hiányában nem sok felvilágosítást ad számunkra. Más kérdés az, hogy maga az arc állapota mennyiben tette ezt lehetetlenné. A ruházat leírása részletesebb, de minket ez csak közvetve érdekel, az ikonográfiái dokumentumok autenticitásának megállapításánál keveset segíthet, miután általánosságokat foglal magában. Az arcról kutatásainkhoz fényképet készíttetni nem tudtunk és így egy esetleg fontos segítő forrást vagyunk kénytelenek nélkülözni. Az ismertetett leírás számunkra csak azt a konkrét eredményt adja, hogy Pázmány exhumált holtteste nem tér el nagy mértékben a Knauz által ismert portréktól. Itt kell megemlítenünk a Pázmány exhumált holttestéről származó s a bécsi Pazmaneumban ereklyeként őrzött szakállrészletet, mely fontos segítő forrásunk. A Pazmaneumban egy később ismertetendő portré metszetreprodukciójának1 egy bekeretezett és vízfestékkel kiszínezett példányából kivágták a szakáll helyét és beleillesztették az eredeti szakáll több szálát. A maradvány hitelességét a keret hátlapján lévő felírás igazolja, mely szerint a pozsonyi székesegyház 1865—69 közti restaurálása alkalmával Lollok József, a Pazmaneum akkori spirituális directora hozta magával a nyílt sírból kivett ereklyét és helyezte mai helyére.2 1 L. XII. sz. portré. 2 A felírás szövege a következő : Reliquia venerabilis e barba immortalis memoriae Cardinalis Petri Pázmány, quam occasione restaurationis Ecclesiae Collegiatae ad S. Martinum Posoniensis