Századok – 1935

Szemle - Haase; Roland: Das Problem des Chiliasmus und der dreissigjährige Krieg. Ism.: Révész Imre 262

SZEMLE. 263 annál is inkább, mert ma még távol van attól, hogy általánosan befogadottnak lehessen tekinteni. Ez a zavaró hatás magánál a szerzőnél is megmutatkozik annyiban, amennyiben a dolgozata aránylag kis területen óriási anyagot igyekszik összezsúfolni : a történet során felmerült összes „Wunschzeit"-képzeteknek akarja adni áttekinthető összefoglalását, lélektani fölfejtését és eszmei elemzését egészen a jelenkorig. (Csak a faseizmus és a hitlerizmus hiányzik még belőle, pedig a szerző meghatározása ós gondolatmenete szerint ezek is föltétlenül „chiliastikus" jelenségek !) Ebben a kétségtelenül szép olvasottsággal és elég beható történetfilozófiai iskolázottsággal megszerkesztett óriás keretben maga a kép, a harmincéves háború folyamán érvényesülő chiliastikus eszmék és törekvések ábrázolása nem domborodik ki eléggé. H. ugyan nagy gonddal merült el a korszak chiliasta irodalmának tanulmányozásálja s természetszerűleg különös figyelmet szentelt az itt legelsősorban számbajövő Comeniusnak ; de a chiliasta eszmék szerves belekapcsolódását a harmincéves háború korabeli Európa szellemi életébe és eseménysorozataiba mégsem tudja elég meggyőzően és szemléletesen megmutatni. Comenius hihetetlenül gazdag eszmevilágának elemzéséhez nem volt elég ereje és fölkészültsége ; a chiliasmus általa — megint elég önkényesen —1 megkülönböztetett kétféle (vulgaris és spiritualista) típusának a Comenius lelkében való kapcsolódását nem tudja megértetni velünk s a Comenius-Drabik-féle chiliasta váradalmaknak a Rákóczi-ház politikájában való érvényesülése, amit pedig a legfesziiltebb figyelemmel vártunk dolgozatától (hiszen a chiliasmus szerepe a harmincéves háborúban ezen a ponton kulminál !) csalódást okozó rövidséggel van kifejtve s a főleg Kvacsala érdemes kutatásain alapuló eddigi tudásunkat lényegileg nem viszi előbbre. Ennek egyik oka az is, hogy a szerző magyarul nem tudván, az idevonatkozó forrásanyag egy értékes részéhez egyáltalán nem férhetett hozzá. A tárgy irodalmában és mai szempontjaiban különben igen hasznavehető összefoglaló tájékozást nyújt a dolgozat, de különösen teológiai és egyháztörténeti részében — ahol H. csak vendégszereplő — számos apróbbnagyobb tévedést és elírást is tartalmaz. Csak példaképen említjük meg, hogy az ószövetségi „zsidóságot" (helyesen Izrael népét) a későbbi és mai zsidósággal fenntartás nélkül egynek venni nem lehet s ha a zsidóság „misztikus-spekulativ hajlamáról" beszélünk (19. 1.), ez némileg talál ugyan a későbbi zsidóságra, de egyáltalán nem a bibliai Izráelre. Végzetesen összetéveszti a szerző (31. 1.) a montanizmust a donatizmussal : Szent Ágoston az utóbbi ellen harcolt (mely azonban egyáltalában nem volt chiliasta szekta), az előbbi Ágoston idejében már nem szerepelt. A protestantizmus egész határozottan nem a „misztika gyermeke" (91. 1.). Hogy a chiliasmus miért inkább protestáns talajon talált az újkorban otthont, mint katolikuson, azt a szerző bonyodalmas fejtegetéssel igyekszik magyarázni (50—51. 1.), amelynek lényege az, bogy a protestantizmus a katolicizmussal szemben „war . . . zum Änwalt des freien Geistes geworden" — ez azonban tévedés. A végső ok egyszerűen a protestáns biblicitás s ezzel szemben az az Ágoston óta szilárdan álló katolikus tan, amely az „ezeréves birodalmat" a látható, földi egyházban már megvalósulva látja. A nem könnyen olvasható, mert a legújabb történelemelméleti műszavak és gondolatmenetek rengeteg fölösleges ballasztjával terhelt dolgozatot fiatal szerzője doktori értekezésként nyújtotta be a lipcsei filozófiai fakultáshoz. Révész Imre (Debrecén).