Századok – 1935

Szemle - Tanulmányok Budapest múltjából. II. Ism.: Kampis Antal 253

25(1 SZEMLE. az eredeti gótikus templom maradványa. Nagyszerű faragott kapuzatok, ablakbélletek és egészen új architektonikus részek kerültek a napvilágra, freskótöredékek, faragványos kövek hosszú sora bővítette a templomról való ismereteinket. A feltárás nehéz és nagy szaktudást igénylő munkája Lux Kálmán avatott kezébe került, aki e gondos és teljességre törekvő tanulmányban is közzétette megfigyeléseit. Tanulmánya szinte a templom monográfiájává nőtt, lelkiismeretes anyaggyűjtésével és az új megfigyelések tömegével többet mond a templomról, mint annak egész eddigi irodalma összevéve. Kár, hogy leírásai itt-ott terjengősek, néhol pedig homályosak. Kuzsinszky Bálint Aquincum helyrajzáról értekezik, az általa és munkatársai által vezetett ásatások tanulságai alapján a római kolónia topográfiáját igyekezvén meghatározni. A szépítőbizottmány iratai a múlt század felére vonatkozó városépítészetet illetően kimeríthetetlen anyaggal szolgálnak a kutatónak. Rokken Ferenc is főleg erre az anyagra támaszkodik, midőn a mai Ferenc József-tér kialakulását, a körötte álló épületek történetét vizsgálja, amelyek építése eleven részletességgel tárul fel az olvasó előtt. Különös figyelmet érdemel Horváth Henrik tanulmánya, melyben az Apród-utca 6. számú házban a mészréteg alól előbukkant XVIII. századvégi chinoiseriefalfestményeket elemzi. A képek nem a kor színvonalán mozgó remekművek, Horváth e szerény s mondhatnók triviális anyagot csak mint kiindulópontot ragadta meg, hogy belőle és általa hosszú és fáradságos munka árán, érdekes és változatos szellemtörténeti képét rajzolja meg a XVIII. századvégi Budának. E ponton alludálnunk kell arra a tényre, hogy a tanulmányok gyakran tartalmazzák a semmitmondó levéltári adalékok fárasztóan hosszú sorát. A telekkönyvi bejegyzéseknek, a szállítóiparosoknak és fuvarosoknak a tárgyalás szövegében való emlegetése gyakran fölöslegesen szakítja meg az előadást. Horváth cikke mentes ezektől a kitérésektől, s adatainak gazdagsága éppen fontosságuk miatt — csak élénkíti cikkét. Módszerét, hogyan lehet szerény anyagot nagy összefüggésekbe szervesen bekapcsolni, különösen követendőnek tartjuk. Nem kevésbbé érdekes Révhelyi (Réh) Elemérnek cikke, melyben a főváros képtárának hajlékot adó, volt Károlyi-palota építésének történetére vet. világot. Révhelyi, a hazai barokk-építészetnek előnyösen ismert kutatója, fedezte fel a salzburgi születésű Andreas Mayerhoffert, ezt a szorgalmas és jelentékeny mestert, aki a kétségbevonhatatlan adatok szerint a XVIII. század közepén valóban majdnem minden jelentékeny építkezésben részt vett. így 1759-ben vállalkozott Barkóczy Ferenc megbízásából az 1696-ban Kalcher Márton budai kőműves által épített Wilfersheim-féle ház átalakítására. Ez az átalakítás azonban nem volt végleges, az építkezések és átépítések a Károlyiak megbízásából egész 1841-ig tartottak, s Révhelyi szép következetességgel illeszti egybe az egymást felváltó építészeknek, Jungnak, Zitterbartnak, Riegelnek, Hofrichternek ós Kochnak működését. Bánrévy György folytatja a budai vár epületeire vonatkozó kutatásai eredményeinek közlését. Most. a katonai szertár (Zeughaus) építéstörténetét és további sorsát világítja meg adatokban gazdag tanulmányában. Míg Rexa Dezső az 1831-ben Pesten szereplő magyar színtársulatokról szolgáltat adatokat, Kelényi B. Ottó a pesti német színház építésének gazdaságtörténeti érdekességeit közli. Adatait ő is főként a szépítőbizottságnak már említett irataiból bányászta ki. Dolgozata az ipartörténettel foglalkozóknak tesz nagy szolgálatot, akik a munkabérekre és az anyagárakra vonatkozó kijegyzéseit bizonyára értékesíthetik majd. Gárdonyi Albert, a kötet