Századok – 1935

Szemle - Luigi Tüköry (1828–1860). Ism.: Kastner Jenő 251

SZEMLE. 251 hanem a tudományos életben sem részesült kellő méltánylásban. Pedig, ha Kemény munkásságát tekintjük, valóban nem tudjuk, hogy vájjon sokoldalúságát, fáradhatatlan adatgyűjtését, vagy pedig irodalmi működésének mennyiségét csodáljuk-e jobban. Saját sorai jellemzik a legjobban : „Miért nincs száz kezem, szemem és órám, hogy mindent felkarolhassak." Mintha egyszerre és egymaga akarta volna évtizedek mulasztásait pótolni. Célja Erdély történelmének megírása volt, de fölismervén, hogy erről addig nem lehet szó, amíg a források nem ismeretesek, egész életét ezek összegyűjtésével és közrebocsátásával töltötte, miközben egyes kérdések tisztázására számtalan tanulmányt írt. Talán így is volt jobb, mert nem volt szintetikus elme. Munkái nagy részét németül írta, hogy a külföld ne csak elfogult idegen írók munkái nyomán ismerje meg multunkat. Szoros kapcsolatban állt az erdélyi szász történetírókkal is és sok tekintetben segítette őket rendelkezésére álló adataiból. Mindezért nem kerülhette el egyes túlzó hazafiak támadásait. Tudományos érdemeit még növelte azzal, hogy hatalmas kézirat- és oklevélgyűjteményét az Erdélyi Múzeumra hagyta. Minderről V. széleskörű tanulmányok alapján, élvezetes stílusban ad képet. Az értekezés legnagyobb része bő életrajz, de mégis ezt úgy tudja alakítani, hogy tulajdonképen csak hátteret adjon Kemény tudományos és politikai működésének ismertetéséhez. Talán nem ártott volna a kritikának nagyobb teret engedni, különösen azért, mert a Kemény készítette néhány hamis oklevél túlságosan megingatta történetírónk hitelét, pedig ezek csak jelentéktelen epizódok az ő munkásságában és éppen a behatóbb kritika erősíthette volna meg minden vitán felül álló értékeit. V. Kemény irodalmi munkásságának teljes bibliográfiáját közli. Még csak ennyit : a cikket azért is örömmel fogadjuk, mert hasonló tárgyú és hasonló alapossággal megírt értekezések nagymértékben fokozhatják az erdélyi magyarság nemzeti öntudatát és kitartását. Csapody Csaba. Luigi Tiiköry (1828— 1800). Testi, documenti inediti e tavole. Palermo, 1933. Industrie riunite siciliane 8°, 115 1. 1933 tavaszán Palermo városa nemes gondolattal kettős ünnepet ült. Tüköry Lajos hamvait, aki Palermo 1860-i ostrománál mint Garibaldi elővédjének parancsnoka esett el a Bourbonok ellen való küzdelemben, a nagy szicíliaiak S. Domenico-beli panteonjába vitette át, díszes márványsíremléket emelve a származás szerint magyar, de „világpolgár" szabadsághősnek, s ugyanakkor a világháború Palermóban elhúnyt fogoly magyar katonáinak emlékét egy obeliszkkel örökítette meg. E kettős ünnepséghez fűződik díszesen kiállított kiadványunk, -mely a merőben aktuális vonatkozású cikkek mellett tartalmaz néhány olyan tanulmányt, melyeket történeti irodalmunknak számon kell tartania. Francesco Guardione már ismert adatok alapján mondja el T.-nek a szicíliai expedícióban játszott szerepét, Ugo De Maria pedig Francesco Crispinek néhány kiadatlan levelét dolgozza fel magyar emigránsokhoz az 1860 után is fenntartott olaszországi magyar légió zavarainak idejéből. A szépen illusztrált könyv magját azonban Berzeviczy Albert T.-életrajza (23—26. 1.) és Tóth László kimerítő jegyzetekkel ellátott okmánykiadása (29-—70. 1.) képezik. Az első iitt-ott levéltári adatokkal egészíti ki azt a keveset, amit T.-ről tudunk, az utóbbi Nemzeti Múzeumunk emigrációs anyagábólközöltízT.-levelet Konstantinápolyból barátjához, Kmetty György tábornokhoz és húsz újabb okmányt, melyek vonatkozásban állnak a szabadsághős életének egyes mozzanataival. Ha sok újat belőlük sem tudunk meg, ezek