Századok – 1935

Történeti irodalom - Viszota Gyula: Gróf Széchenyi István naplói. III–IV. k. Ism.: Varga Zoltán 220

•220 TÖRTÉNETI IRODALOM. hivatalokról nyerünk W. aktakiadványából. Javaslatok, ellenjavaslatok, bírálatok, utasítások váltják egymást a kötetben. Közben a kiadó magyarázó megjegyzései, amik az iratokból nyerhető töredékeket egységes egésszé hivatottak összefoglalni. Ez azonban nem sikerül. Magáról a tárgyalások menetéről sem értesülünk teljes pontossággal. W. ezt azzal okolja, hogy a szóbajövő iratok nagy része feldolgozás közben elpusztult 1927-ben, az igazságügyi palota égésekor. A változások létrejöttét sem látjuk egész világosan, az egyes államférfiak szerepe sem teljesen tisztázott, az uralkodóé pedig úgyszólván a homályban marad. Ez is az iratok elpusztulásával magyarázható. A megmaradt iratok közül W. a legfontosabbakat kiadta, a többit jegyzetben jelezte, hogy — amint mondja — a hivatalok történetírójának ne kelljen újra az egész anyagot átnéznie. Ezt a munkát az eljövendő történetíró még sem kerülheti el. A kiadott és felsorolt iratok alapján egyetlen hivatal történetét sem lehet megírni. Azok alapján csak töredékes képet kapunk az egyes hivatalok ügyköréről, szervezetéről. A tisztviselőkről, akik az életet jelentették, a hivatali életről, a működésben lévő hivatalról csak sejthetünk valamit a közölt iratok alapján. Őszintén meg kell mondanunk : az iratközlést nem tartjuk szerencsés megoldásnak. Ezt különösen hangsúlyoznunk kell akkor, amikor a magyar hivataltörténet még a kezdet kezdetén áll, s esetleg a Fellner—Kretschmayr mintájára készül elindulni. Olyan hivataltörténetre van szükségünk, amelynek írója elmélyed a kérdéses hivatal iratanyagába és abból vonja le megállapításait, nem pedig a hivatalokról folyt tárgyalások és döntések esetlegesen és hiányosan fennmaradt emlékeiből. Nem mondhat például a történetíró ítéletet — amint azt W. megteszi — az államtanács működéséről, ha az államtanács iratanyagát nem tanulmányozta át, s csupán egyes hivatalszervezési tárgyalásokra vonatkozó iratokat vizsgált meg. Hazai viszonyaink között nem engedhetjük meg azt a fényűzést, hogy hatalmas köteteket töltünk meg iratokkal, s amellett a hivatalok élete, amiről a köteteknek beszélniök kellene, szinte teljesen homályban marad. Amikor a magyar hivataltörténet megalapozására kerül a sor — ami tudvalévőleg a Fontes-sorozatban készül valóra válni —, a feldolgozókat ne befolyásolja a Fontes iratközlő jellege, ne iratkiadásra törekedjenek, hanem a legrészletesebb feldolgozásra — ami a magasabb általános szempontokat természetesen nem zárja ki —, s lia idegen példát keresnek, ne Fellner—Kretschmayr kiadványát, hanem Lothar Gross nemrég megjelent kötetét kövessék. Ember Győző. Yiszota Gyula: (írói Széchenyi István naplói. III—1V. к. Buda pest, 1932—1934. Magyar Történelmi Társulat. 8°. LXXVIII + 810 ; LXXI + 754 1. A „Fontes" sorozat V. gondozásában és bevezetésével ellátott két hatalmas kötetét mindenekelőtt a forráskiadványnál éppen nem jelentéktelen, bár merőben külsőleges szemszögből, a sajtóalárendezés technikai szempontjából kíséreljük meg vizs-