Századok – 1935

Értekezések - SZENT-IVÁNYI BÉLA: A pietizmus Magyarországon - 157

178 SZENT-IVÁNYI BÉLA. állást is. A harmincas években a kassai Asbóth Ádám lelkész több könyvszállítmányt kap Haliéból. Haliéba írt tervei szerint praktikus egyházi könyveket, katekizmust szeretne kiadni ; a gyülekezetnek azonban sok baja van, pénzüket bírságokra kell költeniök ; 1732-ben ugyanis különösen szigorúan elítélték őket az úrnapi körmenetről való távolmaradásuk miatt, 1733-ban egy nagyobb szállítmány könyvét konfiskálták. Kephalides nyilatkozatából kiviláglik, hrgy Asbóth ismert terjesztője volt, a Haliéból küldött és valószínűleg hallei ízléssel összeválogatott könyveknek. Bár Eperjesen lakott a pietizmust üldöző Schwartz János püspök, az iskola vezetésére mégis Halléban képzett rektort alkalmaztak 1721-ben Toperczer Péter Pál személyében, aki Halléban az Anna angol királynő által alapított ösztöndíjat élvezte és Keil Jánossal a késmárki iskola rektorával egyidőben volt 1709-től 1711-ig az árvaház tanítója. A híres eperjesi kollégium, amelynek nagyarányú kifejlesztését tervezték a Rákóczi alatt szervezkedő felvidéki evangélikusok, 1710 óta egyszerű helyi iskolává süllyedt, A külvárosba szorult egy faépületbe s a megfelelő hely és tanerő hiányában alig érvényesíthette az új rektor a Haliéból magávalhozott reformeszméket. Utódja 1726-ban Ignáth György lett. Tanulmányait Tübingában, annak a báró Calisiuscsaládnak támogatásával végezte, melynek Miletz Illés, a híres pietista udvari lelkésze lett. Miletz rövid ideig együtt is működött az eperjesi iskolánál vele. Az iskola csak a század végén kezd ismét kerületi jellegűvé válni.1 A tiszai kerületben Bodó András püspök 1704-—1708 között 18 papjelöltet ordinált. Ezek közül az egyetlen külföldön járt, a pietizmusa miatt sokat üldözött, már említett Kephalides Sámuel volt, Antoni Sámuel 1709-től 1738-ig 117-et ordinált; külföldön tanult közülük 48, azonban túlnyomóan Wittenberget keresték fel, csak heten voltak pietista egyetemen. Kephalides Sámuel Rozsnyón kezdte meg magyarországi működését 1705-ben ; mivel Halléban tanult, egy bizottság előtt vizsgát kellett letennie. Hívei azonban, mivel a szokástól eltérőleg nem vigasztaló prédikációt tartott, hanem megtérésre és vezeklésre intette őket, ellene támadtak. Később Gölnicbányára ment. A dunántúli pietisták egyik kiváló tagja, a hányatott, viszontagságos életű Hegyfalusy György, 1 Hörk J.: Az eperjesi ev. ker. Collegium története. Kassa, 1896.