Századok – 1935

Történeti irodalom - Goetz; Walter: Propyläen-Weltgeschichte. I–X. k. Ism.: Török Pál 99

102 TÖRTÉNETI IRODALOM. tőség volt, a százmilliós nemzettömegek gazdasági és hatalmi féltékenykedésébe érdekes mellékzöngével szólt a sehleswigi dánok poroszellenes érzése VII. Edvárd feleségének és Miklós eár anyjának a dán királyi családból való származása révén ; a nagytömegek hangulatában egyszer a marxi osztályönzés, máskor a dinasztiáktól örökölt államhatalmi önzés uralkodott féktelenül. A középkortól kezdve kihangsúlyozódik a német történelem. Erősebb akcentust ez a német íróknál természetes német jelleg a legújabb korban kap, amidőn a német birodalom egyébként is roppant jelentőségre emelkedik és amely kornak alig két nemzedéke világhatalmon és utána a megsemmisülés szélén látja a német nemzetet. Az ámulatba ejtő jelenségre sajátságos fényt vet Bismarck szavainak idézése : unda fert nec regitur. Nagyszerű képet ad a világgazdaság fejlődéséről Heinrich Herkner (XVIII— XIX. sz., VII. VIII. köt.) és Kurt Wiedenfeld (XIX—XX. sz., X. köt.). Nem elégít ki annyira Erich Brandenburg, akit talán az aránylag szűkös terjedelem kénvszerített arra, hogy néhol mintegy újságolvasók részére szükséges lexikális adatokkal szolgáljon a világháború előzményeiről (X. köt.). A világháború tárgyalásánál Max Montgelas ellentétben áll a francia írókkal ,,a marnei csata csodájának" magyarázatában. Montgelas t. i. azt igyekszik bizonyítani, hogy a német hadsereg képes lett volna kivédeni a francia támadást, ha az elhamarkodott visszavonulási parancs nem fosztja meg ennek lehetőségétől. Helyesnek érezzük azt az állítását, hogy be kellett volna fejezni a Szaloniki elleni hadjáratot, úgy érezzük, hogy Kiaocsout önként kellett volna kiüríteni, ez esetben t. i. Japán könnyű diadala és Keletázsiában előrelátható túlhatalma óvatásságra késztethette volna Oroszországot és Angliát, vagy legalább az Egyesült Államokat. Talán szintén Németország javára szolgált volna, ha előre sejtve az orosz forradalom kitörését, nem fordul a búvárhajóharc kiélesítéséhez. Ezek a megfontolások is mutatják, hogy a leírás központjában Németország áll, ez látszik a reparációk kérdésének tárgyalásában is (Erich Brandenburg). Fokozott német érzés nyilvánul meg a helynevek írásában ; régente nem igen láttuk német könyvekben a Nanzig nevet Nancy, vagy éppen Temeschburg nevet Temesvár helyett. Általánosan elfogadott nézetet követ Franz Schnabel, amikor Nagy Frigyes kitűnő jellemzésében (VI. köt.) azt állítja, hogy Nagy Frigyestől távolállott a nemzeti gondolat. De minek vonnánk messzemenő következtetéseket abból, hogy Nagy Frigyes nem vette számba az egyes államok (akkor csak homályosan vagy sehogysem ismert) nemzetiségi viszonyait, mikor a Propyläen-Weltgeschichte is homogénnek tudja a francia államot, amelynek határain belül pedig (nem számítva a bevándorolt idegeneket) a bretonok a franciától merőben idegen, a provençalok pedig rokon, de mégis önálló nyelven beszélnek, nyelvi jogaik érvényesítésében pedig éppenúgy akadályozva vannak, mint voltak a háború előtt a belgiumi flamandok. Nagy Frigyes