Századok – 1934

Történeti irodalom - Spangenberg; Hans: Territorialwirtschaft und Stadtwirtschaft. Ism.: Lederer Emma 102

102 TÖRTÉNETI IRODALOM. Sőt szerencsére a régi terület művelése is új frisseséggel, a régi bevált módszernek új, termékeny szempontokkal való kiegészítésével sikeresen folyik tovább. Szentpétery Imre. Spangenberg, Hans : Territorialwirtschaft und Stadtwirtschaft. Ein Beitrag zur Kritik der Wirtschaftsstufentheorie. (Beiheft 24 der Historischen Zeitschrift.) München und Berlin, 1932. Verlag R. Oldenbourg. 8°. 148 1. A fokozatelméletek kérdése a gazdaságtörténet egyik legtöbbet vitatott problémája. A gazdaságtörténet ugyanis nem maradt és nem maradhatott mentes a törvényszerűségeket kereső közgazdaságtan hatásától s így ő is megkísérelte, hogy a gazdasági fejlődésben bizonyos visszatérő jelenségeket, törvényszerűen bekövetkező ismétlődéseket keressen. Ez a gondolatmenet indította Webert „ideáltípusainak" megalkotására és ugyanez vezetett a híres és ma is újra meg újra feltűnő — Bücher, Hildebrandt és mások által megfogalmazott — fokozatelméletekhez. A legtöbb modern gazdaságtörténész elveti ugyan ezeket, különösen fiildebrandtét, de mégis alig találunk olyan gazdaságtörténeti művet, amelyben a „terménygazdaság" vagy „pénzgazdaság" fogalmai ne szerepelnének. S. a fokozatelméletek egy részletkérdésével foglalkozik és polémiája tulajdonképen G. von Below ellen irányul. Below nem szerkesztett meg új fokozatelméletet és ilyent nem is alkalmazott. Ellenkezőleg, több cikkében állást foglalt a gazdaságtörténeti fokozatelméletek, így a Bücheré és az ebből továbbképzett Schmoller-féle ellen. (Probleme der Wirtschaftsgeschichte. 1926. 143. és 501. 1.) A gazdaságtörténetnek a jogi és politikai tényezők hatása alá rendelése, amely a Below egész életművében mint vezérmotívum tűnik elénk, nem is teszi valószínűvé a fokozatoknak, ezeknek a tisztára gazdaságelméleti segédeszközöknek a használatát. És ha a középkori és újkori német gazdaságtörténetre vonatkozólag mégis részben elfogadja Schmoller fokozatelméletét, amely szerint a városgazdálkodást a territoriális gazdálkodás váltotta fel, úgy ebben reá leginkább Schmoller gazdaságpolitikai megállapításai hatottak. A korábbi középkor államfői — állítja Schmoller elmélete — nem foglalkoztak gazdasági kérdésekkel, nem avatkoztak bele a gazdasági élet rendezésébe. Az egyház tiltó intézkedései még csak fokozzák a gazdasági élettől való visszavonulást. Amikor pedig a XII. és XIII. században a gazdasági élet jelentősége a fokozódó pénzgazdasággal megnövekedett, a német államhatalom már nem eléggé erős, hogy a városok egyre növekvő gazdasági hatalmát korlátozza. így alakul tehát ki a városok elzárt gazdaságpolitikája, a „Stadtwirtschaft". Amikor azonban a német feudális urak, a territóriumok urai a XVI—XVII. században a maguk tartományaiban ismét hatalomra tesznek szert,korlátozni kezdik a városok gazdasági uralmát, megzavarják gazdaságpolitikai intézkedéseikkel a városok gazdálkodási rendjét s így kialakul a territoriális gazdálkodási rendszer, a „Territorial-