Századok – 1934

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Három folyóirat 45

64 IVÍÁLYUSZ ELEMÉR. Goethe-felolvasásának, vagy egy magyar professzor Surányi Miklósról és az igazságról írott tanulmányainak. Ezeket más helyütt szívesebben látnók. S talán még meglepőbb, ha a „Költői szépségek Szent Imre ős-legendájában" írója maga is érezve, hogy a Győri Szemle nem a legmegfelelőbb helye értekezésének, magyarázatképen megjegyzi, hogy „Szent István király családja Esztergomból, illetve Székesfehérvárról közelítette meg a szent hegyet (Pannonhalmát) és útközben bizonyára Arrabona területét, Győrt is többször érintette." (1933. 43.) Kétségtelenül nagyon helyes, ha a Szemle nem akarja érdeklődését egyedül arra a városra korlátozni, melynek neve címében szerepel, hanem az egész Dunántúlra kiterjeszti figyelmét. Hiszen így éppen egy kultúrkörzet jellegzetes történeti vonásainak megállapítására nyílnék alkalma. Csakhogy ez a cél nem érhető el olyan tanulmányok közlésével, mint amilyenek a legutóbb felsoroltak. Az olvasóközönség érdeklődését is, úgy hisszük, nem a „tisztán emberi" tárgyú tanulmányokkal lehetne felébreszteni és lekötni. Elismerjük, hogy Goethe nevének mindenkor lesz akkora varázsa, hogy a róla szóló jó felolvasás érdeklődőket fog vonzani, azonban a Győri Szemlében mi mégis mást szeretnénk látni. Olyan tanulmányokat, amelyek helyi vonatkozású téma vizsgálatából vonnak le általánosabb jellegű következtetéseket s így nem tárgyukkal, hanem eredményükkel hatnak. S ha — igen helyesen — a város határain felül emelkedik a Szemle, akkor ne egyedül dél felé néezen, hanem inkább a Duna túlsó partjára. Bár figyelmesen keresgéltünk, a folyóirat füzeteiben egyetlen olyan közleményt sem találtunk, amely a megszállott területi magyarság életével, történetével foglalkoznék. Pedig a Csilízköz egy része közigazgatásilag is Győr megyéhez tartozott s így legalább ez a kapcsolat ébrentarthatná a Duna mentén élő magyarság összetartozásának tudatát. Elhisszük, hogy minden jóízlésű ember torkig van már azzal a tárogatós hazafiaskodással, amely mögött nem egyszer a szenvedő magyar kisebbségekből üzletszerűen élősködő anyagias gondolkodás húzódik meg. De éppen ezért volna szükséges végre meggyőződéses, komoly munkát kezdeni ; így a most felnövő generáció is látná, hogy a nacionalizmusban több érték van, mintsem gondolja, éppen csak, nehéz fáradozás árán, napfényre kell azokat hozni. E téren a Szemlére úttörő szerep vár. Győrnek a neve ugyanis emlékezetes a magyar tudományos törekvések történetében. Ismeretes, hogy „Győri történeti és régészeti füzetek" címen 1861-től 1868-ig a dunántúli történetkedvelők egy szakfolyóiratot jelentettek meg, mert tudták, hogy a magyar nemzeti öntudat megerősítése csak a történeti mult megismertetése útján érhető el. Ezért kutatták fel Ráth Károly, Rómer Flóris és társaik a levéltárakat és régészeti emlékeket, tartottak felolvasásokat s vállalkoztak egy akarattal több megyei monográfia elkészítésére, egymásnak gyűjtve a forrásanyagot. Törekvésük helyes voltát az idő igazolta. A Magyar Történelmi Társulat és folyóirata, a Századok, ebből a kezdeményezésből fejlődött ki, első évei szinte