Századok – 1934
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Három folyóirat 45
60 IVÍÁLYUSZ ELEMÉR. mögött a germanisták tudatában csak a német kultúra egyik provinciájának képzete lappang, akkor az együttműködés útjában álló akadályok elháríthatatlanok volnának. Filológusok és szellemtörténészek aUgha oldhatják meg ezt a nehéz kérdést. A reálisabb történeti kutatásnak kell itt előnyomulnia, amelynek természetesen nem kell mindjárt pozitivistának neveznie magát, hanem ő is felveheti a szellemtörténeti jelzőt. Ha azután a különböző magyarországi kultúrhatások történeti alapjairól tízszer annyit fogunk tudni, mint az irodalmiakról, annyit, hogy például Pukánszky Béla kiváló könyvében1 az összefoglaló történeti és irodalmi fejezetek aránya éppen fordított lehetne, akkor az irodalomtörténet elveszti ugyan hegemóniáját, de az egész magyar élet szintetikus képe rajzolódik majd ki előttünk. A fordulattal, a két felet kényszerűen szembeállító egyoldalúság megszüntetésével, a magyarországi germanisztika megállapításai, beleolvadva az általános képbe, ma oly érdes körvonalaikat elvfeszítenék. A magyar tudományosság feladata volna, hogy az újabb álláspontra helyezkedjék s onnan a maga munkáját megkezdje. Az az őszinte igazságra törekvő vágy, amely a Deutsch-ungarische Heimatsblätter szerkesztőjét és íróit jellemezte és jellemzi, nem hagy fenn kétséget, hogy a magyar munkával megállapított igazság és már magának a kutatásnak európai fejlettségre törekvése is vonzóerőt fog reájuk gyakorolni. Sokan vannak ugyanis Magyarországon olyanok, akik szívesen dolgoznának a maguk szűk körében a magyar kultúra érdekében és kellő irányítás mellett munkájuk hézagpótló is lenne. Munkakedvük természetesen abba az irányba vonzza őket, ahol az megbecsülésre talál. Jól látszik ez a nagy német néprajzi atlasz gyűjtőinek névsorából. A budapesti egyetemnek német nyelvtudományi és irodalomtörténeti intézete elhatározta ugyanis, hogy a magyarországi német népi hagyományokat összegyűjti, tudományosan rendszerezi, részint önálló tanulmányokban, részint a Népéletben közzéteszi s a megfelelő anyagot a berlini hatalmas Volkskundeatlas rendelkezésére bocsátja. (1930. 333. és 1931. 338—39.) À gyűjtés vezetője Schwartz Elemér, aki két kiadást megért nyugatmagyarországi könyvében az osztrák kutatókkal oly heves polémiát folytatott, résztvevői pedig főleg tanítók, diákok, lelkészek. Ezek közt meglepően sok magyarral találkozunk. (1932. 347—48.) A német tudományosság tehát meg tudta őket nyerni arra, hogy egy nagyobb munkaközösségbe bekapcsolódjanak. Számunkra kedvező változás e tekintetben is csak akkor várható, ha az ő tettvágyuk, munkakészségük magyar tudományos vállalkozásokban teret nyer. Ilyen munkaszervezés és a nagy vállalkozásokkal arányban nem álló végtelenül csekély anyagi kiadásoknak az előteremtése egyedül a magyar 1 A magyarországi német irodalom története. 1926.
