Századok – 1934
Pótfüzet - WEIDLEIN JÁNOS: Elpusztult falvak Tolnában és Baranyában 611
[117] elpusztult falvak tolnában és bakanyában. 629 waldige Insel ein, die vorhero bewohnet, jetzt aber wegen der öfteren und grossen Überschwemmung dazu unbequem geworden. Nur einige Szallaschen, die wegen der Viehzucht erforderlich, sind hier zu finden. Der alte Arm der Donau nimmt wegen seiner Erhabenheit merklich ab hingegen umso mehr das Wasser in dem neuen Arm, der sowohl in der Tiefe als in der Breite zunimmt." Szekcső falut tehát a Duna új és hatalmas ága elvágta az országúttól, egy szigetre került, ahol az áradások állandóan fenyegették. Lakói elhagyták tehát régi lakhelyüket és új falut alapítottak a Duna jobb partján a mai Szekcső helyén. Lehetséges, sőt valószínű, hogy az elpusztult falu Alszekcső volt, melynek lakói az áradástól védett Felszekcsöbe átköltözködtek. Mindkét falu neve előfordul az oklevelekben. A régi templom romját még 1864-ben Angyalok egyháza névvel jelölték. Hogy Szekcső valamikor tényleg a Duna régi (keleti) ága mentén feküdt, mutatja a Vár is, melyet még Diocletianus császár építtetett.1 A Vár alatt fekszik a Régi rét és a Városrét ; továbbá a Régi városrét és a Régi kertek. Mindezek a nevek világosan mutatják, hogy a XVIII. században már használhatatlan szigeten régebben rétek és kertek voltak, hogy ott templom is állott : e nevek segítségével a történeti tényeket teljes pontossággal rekonstruálhatnók még akkor is, ha az 1780-as katonai felvételeket nem ismernők. Tolna és Baranya vármegyék éppen a leginkább veszélyeztetett vidékeken, a legfontosabb hadi utak mentén (Buda —Eszék, Székesfehérvár—Eszék. Szigetvár—Pécs—Siklós) feküdtek és így szinte természetesnek tetszik, hogy területükön olyan sok helység tűnt el. A török hódoltság és az utána következő zavaros idők pusztításai azonban nem kímélték meg a Dunántúl más vidékeit sem. Érdemes volna hasonló kutatásokkal Somogy, Veszprém, Komárom stb. megyékre is kiterjeszkedni. Az első katonai felvételnek azok a lapjai, melyek a Külső-Somogyra vonatkoznak, még tele vannak várak, templomok, kolostorok romjaival. Ha ezeket az adatokat dűlőnevekkel beszédessé tennők, még sok régi falu helyzetét állapíthatnék meg a legnagyobb pontossággal. A somogymegyei falvak határában fekvő puszta helységekre már Somogyvármegye monográfiája2 is rámutat, de a legfőbb forrásra, a dűlőnevekre, ez sem fordít kellő gondot. Bőszénfáról pl. megtudjuk, hogy Kisbőszénfa és Szenttamáspuszta határát is magában foglalja. A kataszteri térképlapokra is felvett dűlőnevek azonban még három eddig ismeretlen fekvésű falu emlékét őrzik, ezek : Törjék, Magyarfalu és Tátija? Veszprém megyében sem lehet sokkal jobb a helyzet. Péterdi Ottó az észak-bakonyaljai német falvak dűlőnévkincsében több falunevet talált.4 Komárom megyében csak 1 Várady : Baranya múltja és jelene II. k. 90. 1. 2 Az ismeretes, népszerűsítő „Magyarország vármegyéi és városai" c. sorozatban. 3 Tádófalva, Csánki II. k. 649. 1. 4 Német Phil. Dolgozatok LXI. Budapest 1934. 44. 1.
