Századok – 1934

Pótfüzet - FRIEDREICH ENDRE: A Thököly-kor az egykorú piarista krónikákban 591

[101] a teököly-kok a piarista krónikákban. 599 március 3-ig, amikor Breznóbányára helyezték át. Míg Berzeviczy Valérián házfőnök Sopronban járt, ő helyettesítette. 1681 július 18-án hajnalban Madách Péter kuruc-ezredes 1200 emberrel megrohanta Breznóbányát. A városban talált 100 főnyi császári őrség nagy részét lemészárolták, Geldy századost és több tisztet, továbbá Kincel Istvánt két rendtársával, az öreg Sperath Tamással és Zweier Wolfganggal együtt elfogták, a piarista házat és a templomot, valamint a polgárok lakásait kifosztották. Minthogy a szegény piaristáktól semmiféle kínzással sem tudtak váltságdíjat kicsikarni, magukkal hurcolták őket.1 Kincel Istvánt mint házfőnököt tekintették olyan személynek, akiért nagy váltságot remélhetnek, azért a másik kettőt a városon kívül elbocsátották. Ezek visszatértek Breznóbányára, ahol a házat feldúlva találták. Bojár krónikája szerint Sperathot egy emberséges kuruc mentette meg azáltal, hogy beletaszította egy vízmosásba, melynek oldalait sűrű bokrok takarták és meghagyta neki, hogy ott csendesen vonja meg magát, amíg az egész had elvonul. Mikor már eltakarodtak, kimászott az árokból és nagy keservesen visszavánszorgott Breznóbányára, Bojár szerint Zweier úgy menekült meg, hogy mikor a kurucok délután megosztoztak a zsákmányon és a foglyokon, kiktől váltságot reméltek, nehezen tudtak megegyezni és a kótyavetye sokáig tartott, ezalatt foglyaikra nem igen ügyeltek. Zweier és néhány polgár felhasználta a kedvező alkalmat és a bokrok közé húzódtak. Mikor látták, hogy nem figyelnek rájuk, az est homályában hazaindultak.2 Ütközben Kincelt többször szörnyen megkínozták, úgy hogy egy ízben már Rácz Ádám és Vernay (alias Suhajda) György kuruc-kapitányok is inegsokalták a torturát és kimentették a pribékek karmai közül. Kincel tragédiájáról először Moszynski András lublói sztaroszta értesült és már július 23-án kelt levelében nyoma-1 Kincel István elhurcoltatásának történetét ugy Kraus (558— 560. 1.), mint Bojár (50—56. 1.) részletesen leírják. 2 Ezzel szemben Kraus határozottan azt írja, hogy Sperathot, aki öregsége és a kínzás miatt nem bírt menni és Zweiert maguk a kurucok engedték szabadon. Ezt megerősíti Weczyrka Jakab rzessowi piarista rektornak a római generálishoz intézett, közel egykorú, 1681 aug. 27. kelt tudósítása is. Egyébként az üzletszerűleg gyakorolt embervadászat technikájához tartozott az is, hogyha egy családot vagy valamiként összetartozókat elfogtak, egyet-kettőt eleresztettek, hogy igyekezzenek a fogságban sínylődök váltságát mentől előbb felhajtani.