Századok – 1934
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: Három folyóirat 45
50 IVÍÁLYUSZ ELEMÉR. nagy eredményeket felmutató vezetőjének Pozsony neveiről írott tanulmányára (1928. 19—25, 80—84.) és Konrád Schünemann-nak Körmöcbánya alapítását tárgyaló cikkére. (1928. 146—56.) Az előbbi a nálunk Melich Jánostól tárgyalt problémát (Magyar Nyelv, 1919. 49.) fejtegeti, újabb szempontból világítva azt meg, az utóbbi pedig a Fr. Rörigtől oly sikeresen alkalmazott alaprajzkutatás segítségével tisztázza a keletkezés körülményeit, bár a magyar olvasóra, nem tagadjuk, elkedvetlenítőleg hat, ha látja, hogy Schünemann hosszasan cáfolja Wenzel Gusztávnak azon véleményét, hogy az 1295-i oklevélben említett villa Keremnicza azonos a bányavárossal, s ugyanekkor nem említi meg, hogy más magyar munkák, ha nem is élezték ki a „helyreigazítást", már korábban hangoztatták, hogy az 1295-i falunak nincs köze az új városhoz. (Hóman B. : A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. 1921. 90. ; Mályusz E. : Turóc megye kialakulása. 1922. 7.) Amikor sajnálattal állapítjuk meg, hogy a külföldi olvasó előtt Schünemann előadásából a magyar történetírás a valóságnál pontatlanabbnak és elmaradottabbnak tűnik fel, ugyanekkor készséggel elismerjük, hogy várostörténeti szempontból annál értékesebb fejtegetése, amikor Zycha régi, de nálunk, sajnos, még mindig nem közkeletű megállapítását a selmeci jogkönyv XIV. századi eredetéről újabb érvekkel is alátámasztja. (L. erre különben Szentpétery I. : Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. 1678. sz.) Mivel Körmöcbánya első lakói a szudéta vidékről vándoroltak be, érthető, hogy több tanulmány is foglalkozik a várossal. A név keletkezését, azt hisszük, helyesen állapította meg I. Hanika (1929. 33—6.), szemben Matunák magyarázatával s ugyanő egészen új oldaláról tárja fel a városkeletkezés problémáját, amidőn utal a bányaművelést s bizonyára a telepedést finanszirozó nagy vállalkozók szerepére is. Tág perspektívát nyitó összefüggések tűnnek fel a magyar történetíró előtt is, ha olvassa, hogy 1331-ben a Firenzéből átszármazó Marsilii István jelentős összegű pénzt hitelez a selmeci Jeclinus von Olf-nak, aki Körmöcbányán kezd nagyszabású bányavállalkozásba. (1933. 65—7. I. Hanika: Die Herkunft der ältesten Bewohnerschaft der Bergstadt Kremnitz.) Még csak egy erényét óhajtjuk a Karpathenlandnak kiemelni : azt a törekvését, hogy a felvidékre vonatkozó újabb irodalmat, bármily nyelvű is legyen, ismertesse. Addig, míg egy rendszeres bibliográfia össze nem foglalja azt a cseh, tót, román, szerb, horvát történeti irodalmat, amely a Magyarországról levált területekkel az utóbbi tizenöt évben foglalkozott s ennek eredményei kritikai méltatásban nem részesülnek, a felvidéki újabb munkák felöl az első tájékoztatást a Karpathenlandban leszünk kénytelenek megkeresni. Külön fel kell hívnunk a figyelmet Grébnek a szepesi néprajzi irodalomról közölt összeállítására (1930. évf.) és W. Maas-nak (Berlin) a havasi pásztorkodásról szóló, kritikai megjegyzésekkel kísért szakbibliográfiájára. (1931. 40—46 és 94—5.) Ez az utóbbi is elég felvilágosítást nyújthat, milyen bennünket nagyon közelről érintő munka folyik jelenlegi határainkon túl, sajnos, még mindig nélkülünk. Magyarország sorsának egy darabját ismerhetjük tehát meg a folyóiratból. Az éremnek csak egyik oldalát, a németség életét. Egyoldalú természetesen a kép, de egyedül csak önmagunkra vethetünk, ha a másik oldal, a magyar életet feltüntető, homályos marad. A minket terhelő munkát senki más el nem fogja
