Századok – 1934
Értekezések - SZENTPÉTERY IMRE: A Zágrábi és Váradi Krónika egymáshoz való viszonya 410
A ZÁGRÁBI ÉS A VÁRADI KRÓNIKA EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA. 415 keletkezett.1 Ezt a feltevést azonban — amint láttuk — ő mindjárt el is vetette, mert szerinte a Váradi Krónika az „alapkrónikához" (XIV. századi krónikáink közös forrásához) olykor közelebb áll, mint a Zágrábi Krónika és több olyan, az alapkrónikából származó értesülése van, melyek a Zágrábiban nincsenek meg.2 Ez Kaindl szerint kizárja azt, hogy a Váradi Krónika — pedig ez a fiatalabb ! — közvetlenül a Zágrábi Krónika alapján keletkezett volna. Hogy ennek a bizonyításnak az értékét megállapíthassuk, lássuk a két krónika szövegének egymástól való eltéréseit. A kiindulási pont tehát az, hogy a két szöveg jelentékeny részében (körülbelül talán felerészben) szószerinti egyezést mutat. Az ezekhez a teljesen egyező részekhez csatlakozó, vagy az egyező részeken belül mutatkozó eltérések három csoportba foglalhatók. Az első csoportba a pusztán stiláris eltéréseket sorozzuk, melyek igen nagy számban fordulnak elő. Hogy az egyik szöveg nominabatur-t, a másik vocabatur-t, az egyik ut infra apparebunt-ot, a másik ut infra dicetur-t, az egyik in legenda . . . sunt descripta-t, a másik ut in legenda . . . continentur-t, az egyik fecit laute dotari-t, a másik uberrime dotavit-ot ír, ezek lényegben egészen jelentéktelen átstilizálások. Ilyen stiláris módosítások még : confectus senio és in senectute bona ; ad regnandum és ad regendum ; de regno periclitatus est nullo sciente és de regno evanuit nemine sciente ; reliquit duos filios és bábuit duos filios ; filius secundus és filius secundogenitus ; antequam nomen regis acciperet és priusquam in regem coronaretur stb. stb.3 Ide sorozhatjuk azokat a szintén csak stiláris jellegű eltéréseket is, amikor az egyik krónika a másikban található kifejezésből egy vagy több, az értelmet lényegben nem változtató szót elhagy, vagy a kifejezéshez hozzátesz. Ilyen elhagyások (első helyen mindig a Zágrábi, második helyen a Váradi Krónikában található kifejezést említve) : propter suam nobilitatem et virtutem és propter suam virtutem ; in sancto proposito et statu és in sancto proposito ; de quo supra in proximo és de quo supra stb. Hozzátételek : plenus sanctitate és plenus sanctitate et gratia (bibliai idézet) ; . . . filios très, primus fuit ... és filios très, quorum primus fuit ; in sancto proposito és in huiusmodi sancto proposito stb. Ezek a stiláris eltérések, amilyenek a felhozott példákon kívül még nagy számban vannak a két krónika szövegében, magukban jelentéktelenek. De azáltal, hogy egyébként szószerint egyező szövegrészekben fordulnak elő, mégis jelentőséget nyernek, mert 1 I. m. 69. 1. : „Dies könnte nun auch so erklärt werden, dass etwa die eine aus der anderen floss." 2 I. m. 70. 1. 3 Az itt és a következő bekezdésben felhozott stiláris eltéréseket éppen csekély jelentőségük miatt feleslegesnek tartom pontosabban megjelölni (Tkalcic és Bunyitay kiadása szerint). Szükség esetén a krónikák szövegében úgyis könnyen meglelhetők.
