Századok – 1934

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához 257

SZEMPONTOK A MAGYAK „KÁLVINIZMUS" EREDETÉHEZ. 267 lutheri teológusnak mutatkozik s az élete végén talán svájci, de lehet, csak buceri irányban történt úrvacsoratani elhajlása — amelyre nézve, míg új adatok elő nem kerülnek, csak találgatásokra vagyunk utalva — szintén egészen bizonyosan nem nyelvi okokból történt.1 Asztalos tehát egy való tényt, a magyar diákok nagy többségének németül nem tudását összekapcsolta egy önkényes föltevéssel, azzal, hogy a lutheri reformációt igazán helyesen és mélyen csak német iratokból lehetett volna szerinte megismerni — s emiatt fövényre épített. Téves értesüléseit megkoronázza az az állítása, hogy „Luther maga viszonylag igen keveset írt latinul s azt is inkább dogmatikailag jelentéktelenebb, korábbi idejében". Megvallom, nem szolgálhatok a Luther latin és német iratai számbeli viszonyának statisztikai képével, de azt hiszem, hogy az „igen kevés" viszonyjelzőt már a puszta statisztika megcáfolná.2 Hogy pedig „korábbi ideje" dogmatikailag „jelentéktelenebb" lett volna a későbbinél, ez megint egészen meglepő állítás, melynek megdöntésére elegendő az Erasmus ellen 1525-ben írott nagyszabású „De servo arbitrio", Luthernek az elvontabb teológia körében a legsúlyosabb jelentőségű irata, amelyet ő maga is mindvégig egyik legjobb, a szívéhez legközelebb álló művének tartott. Azt hiszem, a német nyelvismeret hiányának a magyarországi református irány kialakulásához éppen semmi köze sincsen. A lutheránizmus a német népet lelke mélyéig megragadó s nemzeti jelentőségében alig felmérhető szellemi mozgalom volt ugyan — de tévedne, aki azt hinné, hogy vallási alapeszméihez a német nyelv útján közelebb lehetett volna férkőzni, mint a kozmopolita latin útján. A reformáció minden területén, Lengyel- és Magyarországtól Angliáig és Skóciáig, a nyelvi különbségre való minden tekintet nélkül lutheri eszmék és iratok végezték el a magvetést, latin forrásokból egyenesen nemzeti nyelven tolmácsolva. Ez természetesen következett egyrészt a latin nyelvnek Európa tanult emberei közt egyetemes uralmából, másrészt abból, hogy a lutheránizmus, a maga vallási eszmevilága szerint, nemzetfölötti áramlat volt, amelynek hódításában a német nyelv ismerete épp úgy nem volt jelentős tényező, ahogyan a keresztyénség hódító terjeszkedésében nem játszott szerepet — a nemzetközi görög-1 L. „Dévay Biró Mátyás tanításai" e. művemet 1915 ; v. ö. Zoványi J. : A reformáció Magyarországon 1565-ig (1922.) és Sólyom J. : Luther ós Magyarország (1933) Dévaival foglalkozó részeit. 2 Inhaltsverzeichnis von D. Martin Luthers Werken. Kritische Gesamtausgabe. Weimar 1930.