Századok – 1934

Értekezések - RÉVÉSZ IMRE: Szempontok a magyar „kálvinizmus” eredetének vizsgálatához 257

266 RÉVÉSZ IMRE. tául is elég ez alkalommal arra az egyszerű tényre rámutat­nunk, amely magát a főtételt is minden további nélkül, vég­érvényesen megcáfolja : arra, hogy a Luther és a Melanch­thon, a Zwingli és a Kálvin művei könyvészetének bizony­sága szerint (amelyről e négy teológus műveinek régibb s újabb kritikai kiadásai s ott az egyes művek elé irt biblio­gráfiai bevezetések átlapozásával bárki ad oculos meggyőződ­hetik) a reformáció e négy vezető teológusának alig-alig van egyetlenegy olyan, csak valamennyire is jelentős, akár nép­szerűbb, akár tudományosabb jellegű teológiai irata, amelyek­nek ne léteznék egy latin és egy nemzeti nyelvű kiadása. Ere­detileg latinnyelvű műveiknek nemzeti nyelvű szövegét szá­mos esetben ők maguk készítették el, vagy elkészítették röviddel a megjelenésük után közvetlen munkatársaik vagy tanítványaik. Eredetileg nemzeti nyelven írott nevezetesebb munkáiknak szintén kivétel nélkül vagy egyidejűleg, vagy kevéssel utóbb megjelent a latin fordítása. Szinte megfogha­tatlan, hogy ez a köztudomású tény hogy kerülhette el Asz­talos figyelmét. Ennek a ténynek világánál pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy a lutheri, illetőleg a svájci reformáció esz­méivel való megismerkedésnek és megbarátkozásnak a XVI. század „respublica litteraria"-jában senkire nézve sem lehe­tett akadálya a hiányos nyelvismeret. Kálvin a német nyelv­nek még az elemeit sem ismerte,1 de ez nem volt akadálya sem annak, hogy a számkivetése alatt Strassburgban igen jelentékeny tevékenységet ki ne fejtsen, sem annak, hogy több németországi teológiai értekezleten személyesen részt ne vegyen, sem annak, hogy a Luther személyét mélységesen ne tisztelje és annak teológiai alapgondolataihoz állhatatosan ne ragaszkodjék, ugyanakkor, amikor a Zwingli teológiájától különösebben elragadtatva sohasem volt s annak egyes pont­jait — így már a szorosabban vett istentant, sőt magát az úrvacsoratant is — igen erőteljes kritikával illette. Méliusz viszont tudott németül,2 de ez őt épp úgy nem tette maradan­dólag lutheri teológussá, ahogyan viszont a németül nem tudó Dévai Biró Mátyás nem lett e miatt svájci teológussá, mert hiszen ránk maradt művei mindegyikében határozottan 1 Niesel, W. : „Verstand Calvin Deutsch ?" Zeitschrift für Kirchengeschichte 49, 1930. V. ö. ugyané szerzőtől az itt tárgyalt egyéb kérdésekre nézve is fontos müvet : Calvins Lehre vom Abend­mahl 1930. 2 Saját állitása szerint (v. ö. Kiss A. i. m. 69. lap), amiben kétel­kedni nincs ok, noha műveiben eddig németnyelvü és csak ily nyelven megjelent reformátori iratok tanulmányozásának nyomát vagy azokra való hivatkozást nem találtam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom