Századok – 1934

Szemle - Genthon István: A régi magyar festőművészet. Ism.: Mihalik Sándor 241

242-SZEMLE. gótikus festészet felé kanyarodik. A szomszédos népek művészetéhez: viszonyítva azonban piktúránk sohasem szóiul háttérbe. Sőt szerencséskorszakaiban olyan kimagasló remekeket bír felmutatni, melyek a nyugati művészetben is az első helyen állanak. G. könyvének külön érdeme, hogy a középkori magyar táblaképek fejlődéstörténeti sorrendjét teljes biztonsággal határozza meg, felismeri stílusbeli kapcsolataikat, ugyanakkor pedig elfogulatlanul s pártatlanul állapítja meg műtörténeti értéküket. Középkori piktúránk, művészi szépség szempontjából. Kolozsvári Tamás, a kassai Szent Erzsébet képek mesterével és M S mester esetében a legmagasabb fokkal mért európai klasszist üti meg. Ez a három művész adja a régi magyar festőművészet igazi európai értékét. Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki oltára Péter fia Miklós győri Olvasókanonok rendeletére készült 1427-ben; ma az esztergomi Keresztény Múzeum őrzi. Kolozsvári az olasz és a német művészet hatásaitól termékenyült meg. Az olaszoktól monumentális felfogását és komponáló készségét kapta, részben az idillikus részletezés iránti hajlamát. Olaszországban Lorenzo Monaco művészetével ismerkedett meg alaposan. Művein az olasz behatások a némettel szinte szétválaszthatatlanul egyesülnek. Sajnos, hogy Kolozsvári, a középkori magyar stílus e legtisztább képviselője a Zsigmond-kori magyar piktúrában egyedülálló, társtalan jelenség. Legnagyobb és legszebb szárnyasoltárunk a kassai dómé. Hozzá hasonló nagyszabású másik nem is készült hazánkban. A magyar művészet e csodálatos emlékét évek nehéz munkájával 1477-ben fejezték be és állították fel. A hatalmas méretű oltárnak négy szárnyán 48 kép tárul elénk, amelyek tartalmuk szerint három ciklust alkotnak. Az adventi 12 kép tárgya a Boldogságos Szűz életéből van véve, a nagyböjti képek a kínszenvedés 24 jelenetét ábrázolják, az egyházi óv többi részén pedig az Árpád -házból származott, magyarországi Szent Erzsébet élettörténetének egyes mozzanatai szemlélhetők. A Szent Erzsébet-ciklus képeinek festője a Mátyás-korabeli magyar művészet legnagyobb mestere. Lirizáló lélek. Ellensége a drámai effektusoknak, a brutális gesztusoknak. Csöndes, elmélkedő természetével s szelíd lelkével Peruginóra és Franciára, Schüclilinre, vagy a bécsi Schottenstift-mesterre emlékeztet. Sajnálatos, hogy e képek mesterének nevét az írott feljegyzések sem árulják el s titokban tartják azt az egyéb kútfők is. Bizonyos azonban, hogy a festmények Kassán készültek. E város nóvszerint ismert középkori művészeinek és műiparosainak száma közeljár a harmadfélszázhoz. Eredetileg jóval többen lehettek, mert az 1420—1460 közötti időből származott feljegyzések elvesztek s így e korról tájékozatlanok vagyunk. A művészek nagy száma máiegymagában is mindennél jobban bizonyítja, hogy egész Felső-Magyarország legjelentősebb művészeti székhelye volt Kassa. Gótikus festészetünk a XVI. sz. elején csúcspontját éri. Ekkor jele nik meg, rokontalanul s szinte előd nélkül a legnagyobb magyar festő. Ennek a kivételes tehetségű művésznek csak M S monogrammját ismerjük. Munkásságából hét kép és három szobor maradt ránk. Ezek egy kép híján mind egybetartoznak s egykor a Selmecbányái Szent Katalin templom 1506-ban készült főoltárát díszítették. Ma e képek, amelyek Krisztus életének egyes jeleneteit tárgyalják, szétszóródva Hontszentantalon, a Szépművészeti Múzeumban és a Keresztény Múzeumban láthatók. A hetedik kép, amely a háromkirályok imádását ábrázolja, a mult század végén a lillei szépművészeti múzeumba került. Ez nem tartozik a Selmecbányái sorozatba. Külön nevezetessége, hogy a királyok egyikében önmagát örökítette meg