Századok – 1934

Szemle - Váczy Péter: A szimoblikus államszemlélet kora Magyarországon. Ism.: Bartha János és Eckhart Ferenc 239

240-SZEMLE. formájában fejezi ki". (61. 1.) A munka egyrészt beható kifejtése annak, amit V. ,,A királyi serviensek ós a patrimoniális királyság" című értekezésében e folyóiratban (1927) megírt, Méltán és jól megokoltan utasítja vissza azt a felfogást, amely a királyi servienseken hűbéres réteget ért, amely rétegnek jogait az aranybulla ismerte volna el. Igazolja a régi felfogást, hogy serviens regis és nobilis azonos jelentésűek. „A kora középkort a sokfajta rend sokfajta szabadsága (libertás) jellemzi." (27. 1.) Azután szerinte a kiváltság-gondolat „transcendentiát kevert a szemléletbe". Mi úgy mondhatnók: a királyi kiváltságok adományozása révén fejlődik a szabadok különféle fajtáiból a nemesi osztály. Az államhatalom, azaz a király a szolgálatokat a fidclitas alapján kívánja meg. (Ez valóban hűbérjogi fogalom.) „A király a szemlélet szerint az ország birtokosa" a földek legfőbb tulajdonosa (54. 1.), amint ezt már én is fejtegettem. (A királyi adózás története 1908. 45. majd A m. tört.-írás új útjai 315. 1.) „A nemes alattvalói kötelezettségeit királyával szemben, mint a legfőbb hűbér -úrral szemben fennálló szolgálatot viseli (56.). A nemes „ratione terre" tartozik szolgálni „hadkötelezettségét birtok fejében látja el". (57. 1.) Mindez azonban csak szemlélet, nem a valóság. A szemlélet hűbéri, a valóság nem az. Ez a szemlélet távol áll minden közjogi elképzeléstől. „A valóságban a nemes a különleges servitiumot nem az adományba kapott birtok alapján végzi, hanem a személyes hűségviszony folytán". (64. 1.) „Az adományrendszer a magyar állami szervezetnek sajátságos személyi színezetet acjott." ..Bizonyos tekintetben értelmezhető az adományrendszer hűbériségnek". (65. 1.) Vájjon szabad-e a szemléletet és valóságot ennyire elválasztani egymástól vagy feltehetjük-e azt, hogy ez a vázolt szemlélet a közfelfogásnak felelt meg? Azt hisszük, nem. A szabad magyar, akiből a királytól kapott kiváltságok révén nemes lesz, a mérhetetlen hatalmú urat látta a királyban, aki ad földet szolgálatokért és akivel szemben szolgálatra van kötelezve az, akinek földje van. Maga V. is érzi, hogy talán mégsem állott szemlélet és valóság egymástól távol, amikor munkája végén értékes párhuzamot vonva a lengyel és az orosz viszonyokkal, arra a következtetésre jut, hogy ott is, mint Magyarországon, a hűbériséget kivetkőztetve magánjogi formájából „kiterjesztették a közjog területére". „A nemesi birtok a beneficium terheit vette magára. Hűbéresek helyett maga az egész nemesi társadalom áll az uralkodó hűbéri szolgálatában". (87. 1.) Csak a szemléletben? Nem. a valóságban is ! Mert nem az eskü, nem a commendatio a lényeg a hűbériségnél, hanem a hadi szolgálat és hűség. Mindkettő megvolt nálunk is. A donációs rendszer tulajdonképen hűbéri adományrendszer, amelyben azonban csak egy hűbérúr van: a király. A keleti államokban •—' írja V. — egy sajátos kevert kultúra állt elő, amely avval jellemezhető röviden, hogy a nyugati szellemnek meg kellett alkudnia a keleti, eltérő állapotokkal! (87. 1.) A szemléletben? Nem, a valóságban „a feudalizmus országait övező államok nem mentek bizonyos hűbéri hatásoktól", (u. o.) A munka, bár több helyen nehezen érthető, gondolatokat keltő. Túlzásoktól nem mentes. Ilyen az, hogy Szent István már Kálmán idejében, tehát két emberöltő múlva annyira mithikus törvényhozó volt, hogy neki tulajdonították a szállásbirtokok adományozását. Ekkor még nem tudták, hogy Szent István tényleg adományozott birtokokat, holott ugyancsak V. szerint még az aranybulla idejében is jól ismerték Szent István intézkedését a szabad birtokrendelkezési jogról (Századok 1932. 385. 1.) Eckhart Ferenc.